Egy lány, egy véglet...

Ahoy! Először is, azt hiszem, újfent tartozom egy bocsánat kéréssel az eltűnésért. Illetve szeretnék egy kis közvéleményt kutatni.  “Megláttam. Abban a vadító fekete pólójában volt, amitől mindig kiráz a hideg. Érezem, ahogy most is libabőrös leszek” Vaaagy “Meglátta. Abban a vadító fekete pólójában volt, amitől mindig kirázza a hideg. Érezte, ahogy most is libabőrös lett.”… Tovább »

rész – Ingrid   Kicsit idegesen állok Robert kapujában. Nem érzem magam a legfelkészültebbnek erre a találkozóra. Nem kell sokat várjak, Robert hamar kisiet elém és kinyitja nekem a kaput. Vetek rá egy pillantást, de köszönés nélkül lépem át a „küszöböt”, leszegem a fejem és meg sem állok a nappaliig. Robert nem kérdőjelezi meg a… Tovább »

rész – Rami   A szobába érve halkan becsukom magunk mögött az ajtót és elfordítom a kulcsot a zárban. Érdekes érzéssel tölt el, hogy Ingrid itt van a szobámban. Igazság szerint ez az első alkalom, eddig mindig csak nála tanyáztunk. Szép kis első alkalom, mondhatom! Az ember nem éppen ilyen körülmények között képzeli el, hogy… Tovább »

rész – Ingrid   Gyerünk! Válaszoljon. Ez még csak az első kérdés volt. Kétlem, hogy ne tudná megválaszolni. Összeszorítom a számat, vennem kell egy nagy levegőt, mialatt Robert szemeiben kutatok. Magabiztos, kész cselekedni, ha szükséges és ilyesztően komoly az arca. Inez… – hagyja el halkan a számat. Az egész nevét! – mordul rám Robert az… Tovább »

33.rész – Ingrid   Fekszem az ágyban, bámulom a nagy semmit. A gyertyák még mindig égnek, de mi a szarnak? Igazán büszke lehetek magamra, ma is remekül sikerült napot tudhatok magam után. Eszembe jut, amikor Diával mentem keresztül mindezen. Bár ő legalább nem hagyott faképnél, igaz vele nem is beszéltem csúnyán. Mindenesetre akkor is borzalmas… Tovább »

32.rész – Rami   Feldúlt vagyok, mondhatni még remegek az idegtől. Fogalmam sincs mikor utasítottak el ilyen csúnyán. Illetve, Ingridtől már megszokhattam volna, hogy állandóan ezt csinálja velem. Őszintén megvallva azt sem tudom, hogy miért lepődtem meg már megint, vagy egyáltalán miért hittem el neki, hogy most más lesz. Talán csak annyira el akartam neki… Tovább »

rész – Rami   Egész délelőtt zaklatottan járkálok fel alá a lakásban. Próbálok nyugalmat erőltetni magamra, de nem megy, ahogy a mellkasomban kalapáló szívverésemet sem tudom csökkenteni. Már vagy több százszor megfogalmaztam az sms szövegét, sőt már volt, hogy még a telefonomba is bepötyögtem, majd ismét kitöröltem. Furcsa érzés az elutasítástól való rettegés, pedig én… Tovább »

rész – Ingrid   Már legalább 10 perce magam vagyok a szobában. Fogalmam sincs, mitévő legyek. Valahol igaza van abban, hogy az én kérésem is soknak számít felé, de mégsem annyira határtépő, mint amit ő kér tőlem. Főleg úgy, hogy mindketten tudjuk, neki nem csak egy szimpla csóknak fog számítani. Sajnos, mint kiderült Robert többet… Tovább »

  rész – Ingrid   Iszonyatos fájdalmakkal ébredek. Örülök, hogy egyedül vagyok és nem látja senki milyen állapotba vagyok. Nem volt erőm tegnap letusolni, de még csak az ágyamba sem befeküdni. A lenti vendégszobáig valahogy elvergődtem, aztán ott véget is ért a tegnapi történetem. Arra sem emlékszem, kifizettem e a taxit, vagy hogy jutottam be… Tovább »

rész – Ingrid   Tiszta ideg vagyok, már vagy hússzor próbáltam hívni Ramit, de valószínűleg kikapcsolta a telefont. Csak én lehetek ennyire szerencsés, hogy soha semmi ne jöjjön össze. Feladom, hogy elérjem Ramit, megpróbálom felhívni Dórát. Egyelőre ez legalább kicsöng, nem is kell olyan sokat csöngetni. Nincs itthon, elviharzott – hangján szinte hallani, hogy mosolyog…. Tovább »