Egy lány, egy véglet...

rész – Rami   A szobámban ülök és valami béna rajzfilmet nézek a laptopomon, próbálom lekötni a gondolataimat, de mindig ugyan oda jutok vissza. Képtelen vagyok kiverni Ingridet a fejemből. Haragszom rá, és nagyon csúnyán belém taposott, de valahogy mégis állandóan róla fantáziálok. Egyszerűen hihetetlen, már annyira jó úton jártunk, és egyszer csak minden ennyire… Tovább »

rész – Ingrid   Azonnal alulöltözöttnek érzem magam és halál biztos vagyok benne, hogy sikerült vörösebbre változzak, mint a rózsa, amit Robert kitartóan szorongat a kezében. Sikerül félretenni pár pillanatig a zavaromat és Robert szemeibe nézni. Azt hittem, csak egy vacsora… Robert lepillant a kezében lévő rózsára, majd egy halovány, de annál határozottabb mosoly jelenik… Tovább »

  rész – Ingrid   Iszonyatos fájdalmakkal ébredek. Örülök, hogy egyedül vagyok és nem látja senki milyen állapotba vagyok. Nem volt erőm tegnap letusolni, de még csak az ágyamba sem befeküdni. A lenti vendégszobáig valahogy elvergődtem, aztán ott véget is ért a tegnapi történetem. Arra sem emlékszem, kifizettem e a taxit, vagy hogy jutottam be… Tovább »

rész – Ingrid   Két napja próbálom lekötni magam több-kevesebb sikerrel.  A munkába temetkezés egy jó tervnek bizonyul, míg betegek köreibe zárom magam és rájuk összpontosítok, addig kevesebbszer jut eszembe Rami. Még mindig alig fér a fejembe, hogy ennyire hirtelen minden tönkrement, ami szép és jó volt vele. Naivan azt hittem, talán működhet köztünk valami…. Tovább »

rész – Ingrid   Tiszta ideg vagyok, már vagy hússzor próbáltam hívni Ramit, de valószínűleg kikapcsolta a telefont. Csak én lehetek ennyire szerencsés, hogy soha semmi ne jöjjön össze. Feladom, hogy elérjem Ramit, megpróbálom felhívni Dórát. Egyelőre ez legalább kicsöng, nem is kell olyan sokat csöngetni. Nincs itthon, elviharzott – hangján szinte hallani, hogy mosolyog…. Tovább »