Kockázat… 39.rész

39.rész – Emese

 

A megbeszélt találkozó időpontjára oda is érek. Próbálok nem késni, bár a garázsban ma jóval több volt a meló, mint szokott lenni. Leparkolok a Mustang mellé, amit a múltkori találkozónk alkalmával megbeszéltünk. Mostantól ez lesz a versenykocsim. Nagyon szép darab, meg kell hagyni és iszonyatosan jól megy. Minden rendben van vele. Egy Shelby GT 350-es. Szürke egy kis sárga ötvözettel, kicsit átépített lökhárító és aljzat. Pont, mint amiktől teljesen elszoktam olvadni.

A kabátomat a saját kocsimban hagyom, csak egy melegítő felsőben szállok ki. Az is igaz, hogy már eléggé hidegre jár az idő. Egyáltalán nem tetszik a felállás. Nem csak Greggel találom magam szemben, Tom is ott ágaskodik mellette. Nincs ínyemre, hogy Greg nem avat be a dolgokba csak úgy ide, meg oda rendel. De én mentem bele nem?

Tom egy sötétkék Alfa Romeo Brera kocsival van. Semmi extra, de azért jól néz ki a maga módján. Látszanak rajta is a tuning jelei.

Greg ellöki magát a kocsijától, de Tom nem mozdul. Továbbra is a kocsijának dőlve áll. Megvárják míg odaérek, egyik sem szólal meg addig. Az arcomon látszik, hogy nem igazán értem a helyzetet. Pár lépésre állok meg előttük.

• Hello – Tomra inkább rá sem nézek, nagyon nem bírom a gyereket.

Greg bólint egyet. – Mit szólnál egy rögtönzött versenyhez?

• Gondolom, azt mondanám, hogy benne vagyok. Ezt kell mondanom, nem? – most már elvigyorodok. Tomra esik a pillantásom. Vele? Ne már!

Tom csak fújtat, Greg bólint egyet, aztán kicsit távolabb sétál és int a fejével, hogy kövessem. Azonnal Greg után indulok.

• Beavatnál pontosabban?

Bólint. – A tét a következő verseny. Az indul, aki most nyer.

• A tét? Azt hittem, hogy megbeszéltük, indulok, te akartad így. Mit bizonyítsak még?
• A tét. Nem nekem kell bizonyítanod. Nekem már bizonyítottál. Fogd fel ezt egy kis bemelegítésnek. Tom csak dühöng, amiért nem őt akarom indítani. A büszkesége a tét. De neked… három dolog is kockán forog – összehúzza a szemeit.
• Szóval három dolog… mik lennének azok?
• Először is, porba tiporhatod az öcsémet. Másodszor a pénz, amit nyersz a versenyen, és ha jól emlékszem, Aliz munkája.

Bólintok lassan. – Ezek közül, csak egy miatt csinálom. Szóval, annyi az egész, hogy legyőzöm az öcsédet?

• Csak annyi. Leckéztesd meg. Ne kíméld.

Erre már felnevetek egy kicsit. Rendben főnök. Meglesz – aztán a Mustangra pillantok.

• Két kör, kiütés nincs. Mind a kettőtöknek épségben kell célba érnie – hangosabban beszél mindkettőnkhöz. – A győztes indulhat Lóránt társaként jövő héten a versenyen.

A kocsijához sétál, neki dől aztán ránk néz. – Van kérdés?

Én megrázom a fejem, de Tom ellöki magát a kocsitól. – Ha még most szétverem a képét az nem érvényes a versenyben zajlottakra igaz? – most néz rám először, szinte fel tudna aprítani a szemével. Kezdem érteni, hogy az épségben célba érést Greg inkább Tomnak szánta, mint nekem.

• Költői kérdésnek veszem. Akkor, ha nincs kérdés, szálljatok be és indulás.

Tomnak nem kell kétszer szólni azonnal bepattan a kocsiba, és már indul is. Nekem később sikerül elindulnom. Az utat figyelem, de Greg szavai járnak a fejemben. Győzzem le az öccsét? Ez most komoly? Nem sietek. Két kör van, hagy élvezzen egy kis előnyt. Legalább biztosra fogja venni, hogy legyőzhet. Szorosan mögötte járok. El vagyok bűvölve a kocsival, az ülés nagyon kényelmes, a kormány markolata egyszerűen zseniális. A váltóm jó, a kocsi pedig csak úgy süvít az úttesten. Már-már szinte mintha csak repülnék. A második kör megkezdésénél, még mindig második vagyok, de aztán odalépek neki. Megpróbálom megelőzni, de nem hagyja magát. Miért is hagyná? Azon sem csodálkoznék, ha összezúzna. Végül is ha lesérülök, akkor biztos, hogy nem tudok indulni. Párszor megcsinálom vele ugyanazt. A negyedik próbálkozásra viszont mást lépek. Be is kapja a csalit, én pedig simán elhúzok mellette. Most már beletaposok a gázba. A mutatóm azonnal felugrik, a motor felbőg. Isteni hangja van.

Gyerekjáték volt megnyernem a versenyt, annyira tipikus hibába futott bele, amibe szinte az összes sofőr belefut, aki csak néz, de nem gondolkozik. Ennyire kiszámítható játékossal régen volt már dolgom, de még mindig csak nevetni tudok rajtuk. Átgördülve a célon nem szállok ki azonnal. Fájó szívvel állítom le a motort és válok meg tőle. Végül kiszállok, és Greg felé pillantok. Remélem elégedett. Persze az arca semleges, felém nyújtja a kezét, a Mustang kulcsát kéri. Megfogom a kulcsot a mutató és a hüvelykujjam között és felé nyújtom. Elveszi, zsebre is teszi.

Alig pár másodperc múlva megragadják a vállam és hátrébb löknek.

• Ez nem volt érvényes! – csattan fel Tom.

Próbálok egyensúlyozni, nem számítottam ekkora indulatra.

• Ugye nem gondolod komolyan? – Gregnek feszül.

Greg csak unottan néz az öccsére. – Mégis mit?

• Csak mázlija volt!!

Greg megvonja a vállát. – Lehet, de ő gurult át előbb a célon – kikerüli Tomot és a Mustang felé indul.

Én is Greggel indulok. – Megfeleltem az elvárásaidnak?

• Tudtam, hogy legyőzöd.
• Akkor meg mégis mire kellett ez az egész cécó?
• Nem miattam, elhiheted. Nekem a versenyen bizonyíts.
• Akkor mára ennyi?

Figyelem még pár másodpercig, aztán a saját kocsimhoz indulok. Beszállok, de nem indulok el azonnal. Még előtte írok egy sms-t Liznek, hogy szívesen tölteném vele az estémet, ha neki sincs ellenére. Greg már elment, de Tom nem tágít. Sőt a kocsimhoz siet és szinte feltépi az ajtómat.

• Szállj ki, ribanc!

Meglepve pillantok rá. – Mégis mi bajod van?

Hátrébb lép, hogy ki tudjak szállni, szinte felrobban. Látom rajta, hogy legszívesebben nekem ugrana. Nem szállok ki azonnal, semmi kedvem. Inkább el kéne hajtanom.

• Figyu, fogadd el.
• Mázlid volt. Leszarom. De, tűnj el a bátyám közeléből! kurvára semmi dolgotok egymással.

Megvonom a vállam és a kocsimnak dőlök. – Nem én lógok az ő nyakán, ezt ne feledd. De ha már így alakult, akkor van dolgom vele. Ne irigykedj.

• Nem irigykedek. Csak nem akarom, hogy egy ilyen senkiházi adósa legyen. Szart sem ér veled – közelebb lép, nekem szegezi az ujját. – Kopj le, különben elintézlek – hátat fordít a kocsijához indul.
• Szóval elintézel? – szólok utána mosolyogva. – Ugyan mit csinálsz velem? Kétlem, hogy vagy olyan menő manó, hogy Greg ellen szegülj.

Visszanéz, mielőtt beül, ő is mosolyog. – Veled… A csajoddal. Csinos segge van. Biztosan tudnának mit kezdeni vele az embereim – már vigyorog is. Beszáll, újra felbőgeti a motort. Nagy port kavarva hagy ott.

Le sem veszem róla a szemem, amíg el nem tűnik. Még csak az kéne, hogy megint Liz kerüljön bajba. Olyan nyugi van nála mostanában. Nem kéne felkavarni az életét.

 

Kiszállok a kocsiból és kiveszem a csokor rózsát, amit a sarki virágostól szereztem. A nénike el volt ragadtatva, hogy nő létemre egy csokor virágot, pontosabban mondva egy csokor rózsát veszek. Érdeklődött is, hogy ugyan mire kell ez neked, de gonosz voltam és nem árultam el neki. Liz kerítése, hát igen, azt inkább hagyjuk. A csengőhöz sétálok és megnyomom. A falnak dőlök kényelmesen. Magam elé tartom a csokrot. Ez a hét is nagyon jól telt, ránk fér már egy kis lazítás. Direkt nem szóltam neki, hogy jövök. Egy sima kék farmer van rajtam, bordó póló és egy fekete kapucnis pulcsi, na meg persze a bőrdzsekim. Nyílik az ajtó. Liz jelenik meg, azonnal mosolyog, amikor meglát. Majd mikor a rózsákra néz, már vigyorog is.

• Szia szívem – egy lazább póló és egy melegítő van rajta.

Azonnal hozzá lépek és egy hosszabb puszit nyomok a szájára. Csak ezután köszönök neki. – Szia, zavarok?

Félreáll az ajtóból. – Te sosem zavarsz.

• Jó válasz – elvigyorodok.

A kezébe nyomom a virágcsokrok, aztán belépek az ajtón.

• Kiraboltam a virágárust. Majd elintézed ugye? Köszi.

Felnevet és megszagolja a rózsákat.

• Majd téged intézlek el – belöki az ajtót maga mögött, aztán keres egy vázát a szekrény tetején a rózsáknak.

Letaposom magamról a cipőmet, aztán a dzsekimet akasztom a fogasra.

• Szóval elintézel. Na és mégis mivel?
• Mivel szeretnéd? – vigyorogva megy a konyhába, hogy vizet engedjen.

Megállok a konyhaajtóban, nagyot sóhajtok. Szándékosan jól hallhatóan.

• Hát, vannak ötleteim. – felkuncogok.

Persze legbelül azért aggaszt a holnapi nap. Az, hogy Liz még csak nem is tud róla. Fogalmam sincs, mennyire lesz durva, mi lesz. Liz enged vizet a vázába, majd szépen eligazgatja benne a virágokat, leteszi a pultra a vázát, majd megfordul és a pultnak dől. Int a fejével, hogy menjek közelebb.

• És megosztod velem is?

Nézem még pár másodpercig, direkt jó kihívóan. Aztán felé indulok, de csak egészen lassan. Közben néha végigsiklik az egész testén a tekintetem. Meg sem állok, míg szinte össze nem ütközünk.

• Szóval…

Hallom, ahogy nyel egyet. Hozzá hajolok, de messzebbre nyújtózkodom. A mögöttünk levő szekrényből veszek ki egy poharat, persze nyilván a legtávolabbit választom, hogy minél jobban Lizhez tudjak simulni. Majd mikor végzek, felkuncogok.

• Bocsi, útban voltál – megköszörülöm a torkom. – Szóval, azt szeretnéd, hogy áruljam el… – ellépek tőle és a hűtőhöz sétálok.

Érzem, hogy mennyire mocsoknak gondolhat, de nem szól semmit. Kinyitom a hűtőajtót és rádőlve benézek a hűtőbe.

• Nem mondod, hogy megittad az összes narancslevet?! – szólok ki a hűtőből.
• Részvétem. Igyál vizet.

Felegyenesedek. Behajtom a hűtőajtót. Visszafordulok hozzá.

• Vizet… – halálosan komoly tekintettel nézek rá.
• Igaz, az a virágoké. Akkor… bort? Vagy vezetsz még ma este?

Megrázom a fejem vigyorogva. – Az attól függ, hogy aludhatok-e veled, vagy valami más programod van.

Megvonja a vállát. – Az esti programomat már tönkretetted, szóval mindegy – alig bír komoly képet vágni.

Felemelem a fejem, direkt vágok csodálkozó és hitetlenkedő fejet. – Én? A Te programodat…- megint felé sétálok. – Amikor Te felszlopáltad a narancslevet… Az én esti narancsivó programom romokban – szomorú fejet vágok, mire hozzá érek.

• Szóval csak a narancslevem miatt jöttél?

Ismét neki dőlök, kinyitom a szekrényajtót, hogy visszategyem a poharat. Aztán lassan csukom be az ajtót és a füléhez hajolok. Kezem a csípőjére csúszik.

• Mindig is csak a narancslevedre buktam – súgom a fülébe.

Ő is a csípőmre csúsztatja a kezét.

• Mégis az ágyamba bújtál mindig, nem a hűtőbe.

Felnevetek. A nyakához hajolok, de csak végighúzom rajta az ajkaimat és ráfújom az orromból kiáramló levegőt.

• Jajj, de a hűtőben olyan hideg van.
• A narancslé is hideg.
• És ha megiszom a hideg narancslevet és bebújok a meleg ágyba melléd? – beleharapok finoman a nyakába. – Úh, mit mondtál? Van borod? – kapom a tekintetem az övéhez. Direkt húzom az agyát.

Visszatart egy sóhajt és bólint. – Igen, azt is említettem.

Megszorítom a csípőjét. – És milyen programodat is tettem tönkre? Csak, hogy tudjam, miért kell kárpótoljalak.

• Épp egy könyvvel volt randim, egy meleg pléd alatt, egy pohár bor társaságában – keze becsúszik a pulcsim alá, simogatni kezdi a derekam.
• Csak egy pohár bor?
• Igen, egy pohár bor.
• Mit szólnál, ha visszabújnánk a meleg pléd alá egy újabb pohár társaságában, és olvasnál nekem? – szinte megállás nélkül mosolygok.

Egyre jobban magához húz. Tudtam, hogy jót fog tenni, ha nem inni megyek a haverokkal, hanem eljövök hozzá.

• És mégis mit olvassak neked?

Megvonom a vállam. – Mit olvastál eddig?

• Egy könyvet. Tudod, papíron vannak betűk egymás után, és általában egész jó kis sztorit tudnak kihozni belőle.

Feljebb csúszik a kezem a csípőjéről a pólója alá. Megmarkolom a derekát, egész kihívóan. De már csúsztatom is tovább a kezem felfelé, persze a pólóját húzom a kezemmel együtt. Felszisszen a markolásomra, a mellkasával jobban hozzám simul.

• Ó igen? Szóval értelmes szavak meg betűk… meg mondatok.
• Igen, ilyesmiről van szó – nevet hangosan.
• Hmm – megmarkolom a bordáinál az oldalát. – És mit gondolsz, megvár holnapig? Vagy elszaladnak a betűk?

Egyik kezével végigsimít a nyakamon, majd a hajamba túr. – Szóval el akarsz szakítani a könyvemtől?

Védekezővé válik a tekintetem, de a vigyoromat nem tudom letörölni. A nyakához hajolok, adok rá egy csókot.

• Én ilyen szívtelen lennék? Úgy ismersz? – megharapom a bőrét kicsit.

Megfeszül az egész teste, alig bírja visszatartani a nyögését. – Ne…neeem… dehogy.

Felém fordítja a fejét, hajamat markolva fordítja az enyémet is és a számra tapad. Finoman, mégis kívánósan.

Feljebb csúszik a kezem, a melltartója alján simítok végig a két mutatóujjammal. Nem kell sokat kérlelnie, azonnal visszacsókolok én is. Egész kiéhezetten és vággyal telve. Pedig, ha jól emlékszem, két nappal ezelőtt gyűrtük össze a lepedőmet.

Ahogy megérzi a viszonzást hevesebb tempóra vált. Túrja a hajamat markolja a felsőmet. Pár percig csak élvezem a pillanatot, aztán megmarkolom a felsőjét és elkezdem lefelé húzni. Elszakadok a szájától és ránézek. Még a szemem is vigyorog a gondolattól, ami bevillant.

Rám mosolyog. – Mondd csak.

• Azon gondolkoztam, hogy a motorháztető most olyan hideg, deee – hátrapillantok a konyhaasztalra. – Talán… – elvigyorodok. – Bár, ha inkább valami puhán szeretnéd azt is megértem.

Vállam fölött az asztalra pillant aztán felnevet. – Az ágyam már unalmas?

Megrázom a fejem, a combjaihoz nyúlok, és felemelem a konyhapultra. – Borzalmasan messze van – hozzá simulok.

Mindkét kezével átkarolja a nyakamat. Lábait pedig a derekam köré fonja. – Lusta vagy… – suttogja, majd újra megcsókol.

Már csak a szájába hümmögök. Végighúzom a kezem a hátán, szétpattintom a melltartóját. Lekapja magáról, és a pólója mellé dobja. Kezdem teljesen elfelejteni, hogy holnap mennyire fontos dolgom lesz. A hátáról a hasára csúszik a kezem. Onnan meg fel a melleihez, meg is markolom őket, mire ő a számba nyög és mégjobban magához húz a lábaival. Liz is vetkőztetni kezd. Lecsúsztatja a vállaimról a pulcsimat, majd felhúzza a pólómat. Emelem a kezem, aztán segítek neki lebogozni magamról. Amint levette felnevetek.

• Szóval ilyen könnyen kapható vagy?

Láthatóan lefagy egy pillanatra. – Ezt… hogy érted? – néz rám értetlenül.

Meglep, hogy így reagálja le. Talán még tetszik is. – Semmi ellenkezés meg „hééé, most csak dugni jöttél?”

• Én, öhm…nem…nem akartam tiltakozni – már lazábban fog, de nem enged el.

Végigcsúsztatom a combján a kezem, aztán a fenekére fogok. Szorosan magamhoz húzom, hogy nehogy a földön kössön ki és leemelem a pultról.

• Pedig, szeretem a nehezen kapható csajokat – felkuncogok, és a hálóba indulok vele. – Meggondoltam magam. Úgy döntöttem, hogy utána lennék lusta elmászni az ágyig – jelentem ki.

A háló ajtaját csak lábbal finoman beljebb lököm, aztán az ágyhoz érve leteszem Lizt, végig nézek rajta.

• Elbizonytalanodtál…

Hirtelen felül és lehúz magához. – Ugyan, dehogy – újra megcsókol.

Rádőlök, hozzásimulok, nyelvem egyből átcsúsztatom hozzá, egyik kezem máris a nadrágja szélén jár. Mosolyogva csókol vissza, megemeli a csípőjét, célozva nekem, hogy szabadítsam meg a felesleges ruhadarabtól. A nadrág után szinte azonnal a bugyijára fogok. Kihívóan mosolygok rá.

• Azt is kérem.
• Szép – elvigyorodik. – Mondhatom. Itt vagy már legalább 10 perce? – hozzám hajol, és az ajkamba harap picit erősebben.

Felszisszenek. – Van az már 15 is – a lábai között végighúzom a kezemet – És te már, hmm…

Csak kicsúszik az a bizonyos nyögés a száján, összeszorítja a lábait. – Velem nincs semmi – vigyorog.

Felkuncogok, most én harapok az alsó ajkába. – Szóval semmi vágy, meg ilyesmi igaz?

Megrázza a fejét. – Minek nézel te engem? – végigsimít az oldalamon, majd kikapcsolja a melltartómat. Kibújok belőle, és magunk mögé dobom.

• Most soroljam? – ismét az összeszorított lábaihoz nyúlok.
• Kezdheted – az érintésemre szétnyitja egy kicsit a lábait, de csak annyira, hogy be tudjak csúszni közéjük.

A nyakához hajolok, most sokkal erőteljesebben harapom meg, célozva, hogy egyre kevésbé bírok magammal. Végül egy lágyabb csókkal zárom. Kezemmel lassan ismét a puncijára fogok a bugyiján keresztül, de most már „akaratosan”. Teszek is pár kört a csiklóján, majd újra a nyakába csókolok. Elengedi magát, teljesen hátradől, érzem, ahogy ellazul alattam. Az enyém. Sóhajtozni kezd, az átadás biztos jeleit látom rajta. Nem hagyom szabadulni egy pillanatra sem. Lefelé indulok a csókokkal, de most egyáltalán nem sietek. Általában végigrohanok az egész testén a célhoz. De ez most valahogy más. Inkább minél részletesebben követem végig a nyaka, a válla vonalát. Talán szerepet játszik a holnapi nap? A félelmeim, hogy mi van, ha most csókolhatom utoljára, és Liz még csak nem is sejti… Ő halk sóhajokba burkolózva simogatja a nyakam, és látom a mosolyt az arcán, a mosolyt, ami miattam jelenik meg.

A másik oldalát is ugyanannyira részletesen kényeztetem végig, csak aztán térek át a melleire. Mindkettővel percekig játszadozok, harapom, szívom. Kezemmel a bugyiját piszkálom, a combját. Mikor a szám elhagyja a melleit, megkörnyékezem ismét a csiklóját, de most már a bugyija alatt. A hasát már egy kicsit gyorsabban puszilgatom végig, de az alján még azért elidőzök egy darabig. Liz nyögdécselni kezd kicsit, de még mindig halkan. Szinte már folyik, mindig is szerettem, hogy ennyire fel tudom izgatni. A hajammal játszik, és a plédét piszkálja.

Ismét felegyenesedek, és a bugyijára fogok immár inkább büszke arckifejezéssel, mint amikor a kisgyerek jóvolt és várja, hogy megkapja a várva várt csokit.

• Most levehetem már?

Rám mosolyog. – Mégis mire vársz még? Tapsoljak mellé?

• Légy szíves – felkuncogok és meghúzom a bugyit.

Megemeli a csípőjét, és a kezeimre fogva lehúzza magáról a ruhadarabot.

• Szeretem ezt a bugyit… a szobád padlóján látni.

Ahogy elengedem a bugyit, már hajolok is a lábai közé. Liz felnevet, de a nevetése félbeszakad, amint megérzi a fejem a lábai között. Megfeszül egy kicsit a teste és várja a következő lépést. Pár másodpercig késlekedek még, amíg kényelembe helyezem magam, aztán a szemérem ajkai közé nyalok. Határozottan, és nem a leggyengédebben. Látni akarom, hogy élvezi. A háta ívben feszül meg és egy nagy nyögés szalad ki a száján, majd sóhajtozni kezd. Kezeimet végigcsúsztatom a hasán, kényelmesen elfektetem rajta. Azonnal az egyik kezemre fog meg is szorítja, majd szépen összefűzzük az ujjainkat. Ritmusosan kezdem el nyalni. Imádom, nem hinném, hogy valaha is meg tudnám unni. Mintha az a tegnapelőtt már egy egész hete lett volna. Szabadon levő kezemmel cirógatom a hasát.

Szerencsére Lizzel már teljesen összeszoktunk, minden rezdülését ismerjük a másiknak. Ha épp húzni akarom egy kicsit az agyát, akkor sosem hagyom, hogy egyből elmenjen. Mindig visszafogom, mielőtt még pont vége lenne. Azt nem tudom, ő ennek mennyire szokott örülni, de ha olyan rossz lenne neki, már biztos szólt volna.

Szabad kezével a hajamba túr és jobban magához húzza a fejem. Engedek neki, nyelvemet most a hüvelyébe csúsztatom, ott is játszom vele egy kicsit, majd ismét visszatérek a csiklójára. A már kikísérletezett tempóval és ritmussal látok neki újra nyalni. Liz nyögései, most már betöltik a szobát. Eszébe sincs visszafogni magát, még a csípőjét is mozgatni kezdi egy kicsit.

Felpillantok rá, az utóbbi időben rájöttem, hogy mennyire szeretem nézni közben. Olyan ez, mint a drog, egyszer rákap az ember, és utána már állandóan ezt szeretné látni. Csukott szemmel és nyitott szájjal élvezkedik. Mellkasa hevesen emelkedik-süllyed, mellbimbói keményen ágaskodnak. A csípőjét még jobban tolja hozzám. Nem hagyom békén egy pillanatra sem.

Szabadon levő kezem lehúzom a combjára, majd felsimítok vele és az egyik ujjam már benne is van, nem sokkal később a második ujjam is társul az előzőhöz. Jobban magamhoz húzom, ujjazni kezdem, nyelvemmel sem kímélem már, csak azt várom, hogy robbanjon.

Az egész teste megfeszül egy pillanatra, folyamatosan nyög már levegőhöz is alig jut. Túrja a hajamat, markolja szorítja a fejemet a lábai közé.

• Méé..éég – nyögi, de abban a pillanatban vége van.

Remegni kezd a teste, még jobban magához szorít, erősen tart. Érezhetően elvigyorodok. Bírom, hogy ennyire ragaszkodó. A lehető legtovább húzom neki az élvezést, majd finomítok, hogy ne kelljen eltolnia. Hálásan kezd sóhajtozni a lassításért, már biztos épp készült volna lerúgni magáról. Most nem hagyom úgy békén, mint szoktam. A combjait is végig puszilgatom, aztán a hasát, az oldalát. Végül vigyorogva könyökölök fel mellé.

Mosolyogva simít végig az arcomon. – Mi tetszik ennyire?

• Te – hozzá hajolok és lágyan megcsókolom. – Igen csak tetszetős vagy.

Kuncogva csókol vissza ő is, magára húz majd átfordul velem és rám fekszik. Elnyújtózom alatta, szeretem amikor meztelenül fekszik rajtam. Végigsimítok a hátán és magamhoz húzom. Pihen egy kicsit, a nyakamba fúrja az arcát, időnként kapok rá egy-egy puszit, vagy a fülem mögé. Cirógatom a hátát, én is hozzábújok.

• Na, megbocsátasz az esti programátszervezés miatt?
• Egyetlen feltétellel.
• Hm, mi lenne az?
• Ha hagysz még pár percet pihenni, mielőtt én is kicsinállak téged – elvigyorodik.
• Ez most akkor, nem kettő feltétel? – felvonom a szemöldökömet, kicsit elhúzom a fejem, hogy jobban lássam.
• Az, hogy kicsinállak, tény. A feltétel a plusz pár perc.

Felkacagok, kezem a fenekére csúszik, finoman belemarkolok. A fejemet csóválom. – Plusz pár perc… meg tény…

Kapok egy gyors csókot. – Elég is volt – a nyakamhoz hajol, finoman megharap és megszívja a bőröm, aztán lassú csókokkal elindul lefelé.

Meg-megfeszülök, fel is szisszenek. – Hányas is voltál matekból? Vagy csak az időérzékeddel akadnak gondok? – csak nyögni tudom alatta szavakat.

• Pofa be – egy harapással figyelmeztet, majd egyből bekapja, megszívja a mellbimbómat.

Megint megfeszülök, a hajába túrok. Finoman végigsimítok rajta, le az arcához, majd ismét vissza a nyakára. Mosolyogva veszi kezelésbe a melleimet. Felváltva. Míg egyiket a szájával kényezteti, addig a másikat a kezével. Nem hagyja nyugton egyiket sem. Kicsiket rándul alatta a csípőm, egyre jobban ellazulok. Szabadon levő kezem a vállát kezdi simogatni, vagy épp belemarkolok egy kicsit.

Tetszik neki a reakcióm, elidőz még egy kicsit a melleimen, aztán tovább indul. Csókolgatja, harapdálja finoman a bőröm, végig az oldalam, hasam, csípőm. Minél lejjebb ér, annál hangosabb és szaporább a levegővételem. Én már attól teljesen eláztam, hogy láttam Lizt elélvezni, de még ő is rátesz egy lapáttal, lassan már a nadrágom is átnedvesedik, nem csak a bugyim. A nadrágom mentén is végigcsókolgatja a bőröm, aztán elkezdi lehámozni rólam. Kibontja és elkezdi lehúzni rólam, de a segítségemre van szüksége. Szinte automatikusan emelkedik a csípőm, ahogy húzza rólam lefelé. Mintha a testem már előrébb járna, mint az agyam. Még lerugdosni is segítek magamról. A bugyimmal együtt szedte le rólam, úgyhogy már én is teljesen meztelen vagyok előtte. A térdemtől kezdi el végigcsókolni a combomat. A hangos levegővételeimet sóhajtozások váltják fel, ismét a hajába túrok, jobban a combomhoz húzom. A követelőzésemre egy combharapás a válasza, de aztán egyből becsúszik a lábaim közé és gondolkozás nélkül végignyal a puncimon.

Megfeszül a hátam. – Baaaszd… – csúszik ki a számon, egy adag levegővel együtt. Még én is meglepődök, hogy mennyire kívántam, és milyen jól esett most ez az érintés. Liz arcán valószínűleg óriási mosoly van. Nem késlekedik, egyelőre finoman, de határozottan kezd el nyalni. Simogatja közbe a combomat.

Egyből halk nyögésekbe kezdek, csípőm sokszor megemelkedik kicsit. Végigfut bennem a bizsergés, a forróság. Az összes porcikám izzani kezd, és mindennél jobban vágyik Liz további érintéseire. Nyelve erősebben a csiklómnak nyomul, és egy ujja máris bennem van. A nyelvét most sokkal jobban érzékelem, valahogy arra összpontosul a figyelmem. A testem viszont automatikusan rászorít az ujjára is. Nyögés hagyja el a számat, de velem együtt Liz is nyög egyet, majd egy újabb ujja érkezik belém, és a nyelvével gyorsítani kezd. Már nem tudok egyhelyben meglenni alatta, ráharapok az alsó ajkamra, majd ismét nyögdécselni kezdek alatta. Neki is sikerült már annyira kiismernie, hogy esélyem se legyen másképp reagálni.

• Ne fogd vissza magad, kislány – suttogja a puncimba, és még gyorsabban kezd izgatni.
• Mihhnth…a – küzdök a szavakkal – lenne rá lehetőségem.

Egyre sűrűbbé és hangosabbá válnak a nyögéseim. A levegőt szinte már csak kapkodom magamba. Hasam már remeg, lassan a csípőm és a lábaim is átveszik a remegést. Némi nyálat próbálok gyűjteni két nyögés között, és erőltetetten nyelni egyet, de az is hangosra sikeredik. Liz vállába markolok, még egy utolsó hangos nyögés hagyja el a számat mielőtt megfeszül az egész testem. Aztán több apró kis rándulás fut végig bennem, végül zihálva az ágyra rogyok. Próbálok levegőhöz jutni. Liz is megkegyelmez nekem, ahogy én neki, lelassít. Már csak finoman csókolgatja a puncimat, de az ujjai még bennem vannak, de már nem mozognak.

A testem még nem nyugodott le, sőt minden egyes csókra rándul egy kisebbet. Az ujjaira is még jó párszor rászorul a hüvelyem. Végül próbálok erőt gyűjteni, hogy elmásszak előle, de nem túl sok sikerrel. Lassan húzza ki az ujjait, és hagy nyugodni. Kezem csak puffan magam mellett az ágyon. Kapok még egy gyors puszit a combomra, és felfekszik mellém. Még mindig szapora a levegővételem, jó pár percbe telik mire visszaáll a rendszer. Felé fordítom a fejem, a szemeimet csak lassan nyitom ki. Liz mosolygós tekintetével találkozom.

• Miért érzem mindig azt, hogy ki akarsz nyírni,

Derekamnál fogva magához húz, megölel. – Távol áll tőlem – kapok egy puszit a homlokomra.

Sóhajtok egyet, majd gyűjtök erőt felemelni a kezem és átkarolom. Magamhoz húzom én is. Az jut eszembe, hogy mi lesz ha sikerül megnyerni a verseny. Ha Greg betartja az ígéretét és Liz visszakapja a munkáját. Örülni fog, vagy nagyon ki lesz akadva?

Hajamba túr, játszik vele. – Mit csinálsz holnap?

Kizökkent a gondolatmenetből, remélem, nem látszik túlságosan. – Öm, elmegyünk a srácokkal kipróbálni egy új terepet – vagy mi.

• De ugye nem korán reggel?

Nem tudom mennyire volt hihető, de meg kell győznöm, úgyhogy a szemeibe nézek, aztán adok neki egy hosszú puszit.

• Elég, ha tízkor lépek le.

Elmosolyodik és bólint. – Rendben. Reméltem, hogy velem reggelizel.

• Persze mindenképp, de ugye te leszel a reggelim?

Nyelve hegyével végignyalja az alsó ajkam. Én ismét végigcsúsztatom rajta a kezem, a fenekébe markolok. Aztán meg is harapja picit az ajkam.

• Amit csak szeretnél.
• Amit csak? Szóval facsarsz nekem narancslevet is? – előveszem a csillogó szemű nézésemet.

Felnevet és megsimogatja az arcomat. – Ilyen este után? Kérés nélkül.

Most már büszke az arckifejezésem, de válasz nélkül hagyom. Inkább hozzá bújok és megcsókolom. Visszacsókol, simogatja az oldalam, majd a nyakamhoz bújik, és nem kell altatni. Szorosabban húzom magamhoz, aztán sóhajtok egyet és én is lehunyom a szemem.