Kockázat… 26.rész

26.rész

Laura a Gregoriánnal való látogatás után egyből átmegy a rendőrségre, és Lizt keresi, de nem találja bent. Sőt megtudja, hogy pár nap szabit vett ki. Meg sem lepődik, biztos ennek is köze van a dologhoz. Kideríti a lakcímét, kocsiba pattan és elmegy hozzá. Értetlenül nézi azt a kis kaput, csengő nincs, kiabálni nem fog, így bemegy az udvarra. Az ajtó zárja érdekesen néz ki… bekopog, hangosan, határozottan. Mivel Liz épp még tusol, mert szerinte a pakolásban annyira leizzadt, hogy le kell fürödnie, így nincs más hátra, mint előre. Emese megy ajtót nyitni… hisz, végül is most mi lehet belőle? Az ajtó egy kicsit macerásan nyílik. Majd ez is ki lesz cserélve, de előbb a szobát kell rendbe szedni. Laura, mikor észleli a zárral való babrálást, megnyugszik, hogy nem jött hiába. Végre sikerül kinyitnia Emesének az ajtót, bár rendesen megküzdött a zárral. Amint meglátja ki áll vele szemben, szinte még a levegő is belé fagy, amit az imént szívott be. Talán még a szája is szétnyílik a döbbenettől. Itt? Vele szemben? Liz háza előtt…

• L… Laura? – nyögi végül, de minek?

Laura sem reagál másképp, tátott szájjal hátralép egyet.

• Emese… – köszörüli meg a torkát, Laura. Zavarba jön, de próbálja túltenni magát rajta. – Aliz? – hangja kemény és dühös, ahogy kimondja a nevét.
• Ha jól hallom – néz maga mögé – már befejezte a tusolást. Lassan elérhető Gond van? – meglepve pislog Laurára, nagyon nem tetszik neki az a hangszín, ami árad a nőből.
• Igen, az van. Beszélni akarok vele. Most.
• Hűűűhh… – kicsit meghátrál Laura előtt, majd jobban kinyitja az ajtó – Öm, gyere beljebb – megvakarja egy kicsit a fejét, aztán a fürdőhöz indul Lizért.

Az ajtó előtt megáll és bekopog. – Liz, sokáig vagy még bent?

• Nyugi mindjárt jöhetsz – szól ki Liz nevetve.

Laura ez alatt a nappaliba megy, és kicsit körülnéz.

• Igazából, nem nekem sürgős – dől neki Emese az ajtófélfának. Nem tudja vissza akar-e menni Laurához, talán most nem akarja látni. Vagy igen, de már csak ezért sem!

Liz gyorsan magára kapja még a melegítőjét és végzett is. Kinyitja az ajtót, meglepi, hogy ilyen közel találja magához Emesét. Hozzá hajol, hogy adjon egy puszit neki.

• Hát kinek?

Emese még közelebb hajol, hogy egyáltalán ne kelljen hangosan beszélnie. – Laura az, a nappaliban van, és nagyon feldúlt – mondja, amilyen halkan csak tudja.

Liz hátra is tántorodik, az ő szája is szétnyílik a csodálkozástól.

• Hogy mi? – de a választ már nem várja meg, előre indul, muszáj a saját szemével látnia, rögtön meg is torpan, amint meglátja – Laura.
• Aliz! – fordul meg azonnal Laura, ahogy meghallja a lány hangját. – Mégis mi a francba keveredtél!? – esik neki azonnal. Nem akar kertelni, kerülgetni. Nincs kedve szórakozni sem.

Emese is épp odaérne, de ezt a kérdést hallva azonnal megtorpan. Nem akar hinni a fülének, ahogy Liz sem. Nem számított ilyen megkérdőjelezésre. Közelebb megy Laurához, értetlenül néz rá.

• Miről beszélsz? – hátrapillant az épp mögé toppanó Emesére, majd újra Laurát né
• Inkább kiről… vagy kikről Kollér Gregorián? Mit mondd ez a név? – tekintete, szinte szikrákat vet. Még ő sem akarja elhinni, ami ma történt vele.

Liz megfeszül, és nagyot nyel. Laura arcát figyeli hosszú másodperceken keresztül, végül bólint.

• Igen, tudom ki ő.
• Meglepődtem volna, ha azt mondod, fogalmad sincs. És mégis ki a franc ő? – le sem veszi Lizről a szemé

Ő csak összehúzza a szemeit. – Miért érdekel?  Csak… egy pasi, akit rács mögé juttattam – próbál finoman fogalmazni.

Emese úgy dönt, ő nem szól bele, így csak elkényelmesedik az ajtókeretnek dőlve. Keresztbe teszi a lábait, és a karjait a mellkasán úgy figyeli a további eseményeket.

• Csak egy pasi… Csak egy pasi?!?! – hangja az ismétlésre, szinte hisztérikus. – Szerintem az a pasi azt is tudja, hogy naponta milyen rendszerességgel járok a mellékhelyiséget látogatni. Tudod, hogy mivel fogadott ma a felettesem?

Mikor nem érkezik válasz, csak értelmetlen tekintetek folytatja.

• Rám rontott. Soha nem ront csak úgy rám. Egy kupac papír volt a kezébe, amit csak úgy kérdezés nélkül levágott elém az asztalra. Gregorián adatait tartalmazza. Ezek után kérés és kérdés nélkül utasított rá, hogy márpedig, én ezt akkor is elvállalom, ha vért izzadok. Majd hátat fordított és csak úgy kisétált.

Figyelmesen hallgatják, de még mindig nem szól közbe egyikük sem. Liznek kezd összeállni a kép.

• Majd, mikor lemegyek a cella részlegre, hogy kiderítsem, mégis mi a fene folyik itt, megfenyegetnek. Legalább kétszer, ha nem jóval többször.
• Mi van?! – löki el magát Emese a faltól, és toppan Liz mellé. Tekintete riad, a legrosszabb rémálma lenne, ha… – Ugye nem azt akarod mondani, hogy…

Laura, csak futólag pillant Emesére, Liz sokkal jobban érdekli. – Azt akarom mondani, hogy igazán megbaszhatnátok, mind a ketten.

Liz előre lép, egyik kezét felemeli Laura felé – Fogd vissza magad, kérlek.

• Én fogjam vissza magam?? – csattan fel ismét.
• Nincs közöm hozzá, hogy téged rendeltek ki a védelmére. Emesének, mag pláne nincs.
• És ahhoz sincs közöd, hogy miattad Emese majdnem meghalt? Vagy csak baszol rá jó magasról? – nem szokott sűrűn csúnyán beszélni, csak ha nagyon elpattan nála a cérna, és ez most pont egy ilyen pillanat.

Liz egy pillanatra lesüti a szemét, látszik rajta, hogy ezzel teljesen tisztában van. – Nem ezt akartam… ezek veszélyes emberek, rács mögött a helyük.

• És mégis mit akarsz? Hány embert öljenek meg? Vagy jó esetben juttassanak kórházba?

Liz csak a fejét rázza. – Nem akarok semennyit sem. Az a dolgom, hogy elkapjam őket.

• Ja… értem, és az meg már tökmindegy, mennyi véráldozatot követel, a kis akciód – hirtelen Emeséhez fordul. – Képzeld, Gregorián meg van győződve róla, hogy egy gyenge pont vagyok az é

Liz már épp válaszra nyitná a száját, de a levegő is belé szorul. Ő is Emesére néz, aki Laurára kapja a tekintetét, és görcsbe rándul a gyomra. Lehajtja a fejét, tudja mennyire igaza van Gregnek. Liz hitetlenkedve figyeli a mellette ácsorgó lányt.  Mi ez a reakció? Baszd meg Emese! Összeszorítja a száját, ahogy nézi, nehogy hangosan is kimondja.

• Sőt mi több, arról is meg van győződve, hogy az én életemben is gyenge pont Emese – fordul ismét Lizhez. – És ez igaz is, baromira nem szeretném, ha bármi is kitudódna a múltunkból. Mert ez a fazon, nem tudom, hogy honnan, hogy miért, de tudja…

Liz ismét Laura felé pillant. Meg tudná ölni a tekintetével, gyűlöli, amiért ennyire meghatározza Emese életét.

• Örülnék neki, ha leállítanád az ügyet. Semmi kedvem ezzel a fickóval foglalkozni, azért mert ő így döntött. És mert ismerlek titeket.
• Nem állíthatom le. El fogom kapni ő
• Ó igen? És mégis milyen terved van ellenük? Szeretnék én is tisztában lenni vele, még mielőtt Gregoriántól értesülnék felőle.

Megvonja a vállát. – Ezek szerint úgyis elmondja neked.

Emese hirtelen Lizre pillant. – Az már elég rossz, ha tőle tudja meg – jegyzi meg. Laura értetlenül néz Emesére, nem számított támogatásra. Már, ha ezt annak lehet nevezni. Liz próbálja meg sem hallani Emese szavait, helyette Laurának válaszol.

• Nincs tervem, egy ideje nem találok rajtuk fogást – vallja be.
• Nem gondoltál még rá, hogy esetleg Gregoriánnal kéne beszélned?
• Miért kéne beszélnem vele? Rács mögött van, kétlem, hogy pont velem akarna beszélgetni.
• És ha esetleg mégis? Ha tudnál vele egyezkedni egy kicsit?
• Talán ez nem olyan hülyeség – szól közbe ismét Emese, futólag Laurára pillant.

Liz kezdi egyre jobban dühíteni, hogy Emese még Laura alá adja a lovat, de továbbra sem néz a lányra.

• Neked olyan embernek tűnt, mint aki hajlandó egyezkedésre?

Határozott igent int a fejével Laura Liz felé. – Akár hiszed, akár nem, alapjáraton nem lenne egy olyan nagyon rossz ember.

Liz felnevet gúnyosan. – Örülök, hogy ilyen jól összebarátkoztatok, de nem fogok egy bűnözővel szövetkezni – szólal meg benne a zsaru.

• Ó igen? – Emesére pillant, majd ismét Lizre. – Talán ő nem számít bűnözőnek? Őt nyugodtan dugogathatod mi? Még szövetkezhetsz is vele? Majd eléjük dobhatod, mint egy darab húst a hiénáknak, hogy „nesztek, vigyétek, én már megettem, ami kellett belőle?”

Liz a döbbenettől eltátja, a száját, hátra is lép egyet. Emesének is leesik az álla, nagyjából a padlót verdesi valahol. Így még nem hallotta Laurát beszélni, ez nagyon komoly volt.

• Mi… mi a fenéről beszélsz? – Liz hangja most először halk és határozatlan.
• Ha jól emlékszem, azért kellett komolyabban foglalkoznom vele, mert TE behoztad. Azért kellett megismernem, mert TE rács mögé akartad juttatni. Azért van még mindig benne az életemben, mert TE szarban voltál vele, és bosszút akartál rajta állni. Most meg jó vele ágyba bújni újból??

Liz érzi, hogy egyre jobban elege van Laurából. – Fogd be a szádat Laura! – sziszegi a fogai között.

• Nem tetszik az igazság? Szar is az, tudom én.

Ökölbe szorul a keze, megfeszül az egész teste, Laura felé lép egyet. – Takarodj innen! – szemei szikrát szórnak. Emese ijedten pillant Lizre, majd még ijedtebben az ökölbe szorult kezére.

Laura viszont csak elmosolyodik. – Értem én, kurvára nem tudod elviselni, hogy szar alak vagy, és miattad mindenki bajba kerül, és egyáltalán nem érdekel a másik. Csak az, hogy neked jó legyen.

Liz még a szemét is lehunyja, hogy vissza tudja magát fogni, és ne menjen neki Laurának.

• Fogalmad sincs, miről beszélsz. Most pedig Tűnj innen! Vagy Istenre esküszöm neked, hogy én raklak ki.

Emese, már készenlétben figyelte tovább Lizt, ha kell, le tudja állítani. Laura dühösen a bejárat felé indul. Emese, néz utána egy darabig, majd Liz mögé lép, tétovázik egy kicsit, de arra az elhatározásra jut, hogy legrosszabb esetben Liz megcsapja. Végigsimít lágyan az egyik karján, az öklét azért szemmel tartva.

• Liz… – hangja nagyon halk, mintha csak magának beszélne.

Liz megrázza a fejét, rá se néz, csak a szobája felé fordul, és indul. – Maradj ki ebből.

Emese gondolkozás nélkül a karjára fog, és visszarántja. – Mégis, mi az, hogy maradjak ki ebből? – most már ő is felcsattan. – Laura, várj! Ne menj még… – szól hátra a válla felett.

Liz Laurára pillant, majd vissza Emesére. Lerázza magáról a kezét, aztán kissé meg is löki. – Menj haza te is.

• Elküldhetsz, de attól nem lesz jobb – komolyan néz Lizre, aki makacs tekintettel néz vissza rá. – Tudod, hogy ezek nem viccelnek, és én komolyan mondtam, hogy nem akarlak többet a fegyverrel a fejedhez szorítva látni.

Liz összeszorítja a száját, a keze is újra megfeszül. – Akkor el kell kapni őket.

• Hogy tessék? – lép vissza Laura meglepve.
• Mégis hogyan akarsz annyit elkapni? – folytatja Emese. – Még csak azt sem tudjuk, pontosan hányan vannak.

Liz ismét Laurát figyeli, egyre jobban megy fel benne a pumpa. Mégis minek kellett Emesének utána szólnia? Már elment volna…

• Előbb utóbb csak elfogynak – mondja Emesének, Laurát nézve.
• Ez nem így működik. Megint kurvára makacs vagy. Legutóbb is így kezdődött.
• Jó rendőr vagyok, majd szerzek egy csapatot – Laurára néz ismét, nagyon nincs ínyére, hogy végig hallgatja. – Nem akarok rettegésben élni, pont ezért akarom elkapni ő Meg tudom csinálni.
• Hagylak titeket kibontakozni, de nehogy azt hidd, hogy itt véget ért köztünk a beszélgetés – azzal végleg távozik a lakásból.

Liz dühösen néz még Laura után. Végre…

• Ez a meg tudom csinálni, ne úgy végződjön, mint a „ledumálom velük”.

Az ajtóról Emesére pillant. – Fele annyira bíznál bennem, mint benne… – fejével „Laura felé” int. Azzal megfordul, és tovább indul a szobájába.

Emese, ismét nem hagyja annyiban a dolgot, ismét utána lép, a csípőjénél ragadja meg, és visszahúzza picit, de lép is utána, előre csúsztatja a karját és átöleli.

• Héééh… Csak aggódok miattad. Túl nyílt célpont vagy nekik.

Liz hangja megkeményedik, és az egész teste megfeszül Emese ölelése alatt. – Aggódsz… Azt hittem Laura a gyenge pontod – eltolja a kezeit, de Emese nem hagyja annyiban, most nagyobbat lép és elé kerül. Komolyan néz rá, de az a baj, hogy részben totál igaza van. Liz makacs tekintettel néz vissza rá. Állát felszegi, szája továbbra is összeszorítva.

• Szerinted, ha nem lennél gyenge pontom, Martin megpróbált volna veled zsarolni?
• Szerencséje volt, és nekem is – megrázza a fejét. – Tök mindegy. Hagyjuk a fenébe – ellép mellette, hogy kikerülje, de Emese azonnal utána nyúl és a hasánál fogva húzza vissza, ügyelve rád, hogy fájdalmat ne okozzon neki.
• Nem, egyáltalán nem tök mindegy – közelebb lép, és közel is hajol Lizhez.

Liz azonnal hátrébb lép egyet, majd már lendül is a karja, és Emese arcát éri az ütés. Tekintetéből ítélve, nem csak egyet keverne le neki. Emese számított ilyes fajta reakcióra, csak kissé felszisszen, de nem gondolkozik túl sokáig. Egyetlen lépéssel Liz előtt terem, keze végigcsúszik a lány nyakán, ajkai pedig egyből az övét érintik. Liz azonnal Emese vállára csap két kézzel, erősen és határozottan taszítja el, de el nem engedi. A szemeibe néz először mérgesen, majd lesüti őket.

• Nem tetszik, hogy ilyen hatással van rád – közli.

Emesét szinte gyomorszájon rúgja ez a mondat. Ennyi erővel már akár gyomorszájba is rúghatta volna. Lehet még az is kellemesebb lenne. Nem veszi le Lizről a szemét, de nagyon meg kell erőltetnie magát hozzá.

• Hidd el, hogy nekem sem tetszik.
• Na persze, mert az előbb is annyira tiltakoztál ellene.
• Mégis mit kellene csinálnom!? – próbál nyugodtan beszélni Lizhez, de nem igazán sikerül neki.
• Talán megcáfolni a gyenge pontos részt – elengedi és elhúzódik. – Mindegy. Semmi kedvem ehhez.

Most már hagyja, hogy elhúzódjon tőle, nem lép utána, nem nyúl utána, és nem is szól. Csak nézi az egyre távolodó Liz hátát.