Kockázat... 13.rész

1.0Egy lány, egy véglet...https://roo16xy.cafeblog.hutookmaghttps://roo16xy.cafeblog.hu/author/roo16xy/Kockázat... 13.rész13.rész – Laura Szombaton kora délután csörög a telefonom. Emese hív, hogy készen van a kocsim, és ha gondolom, akkor el is ugorhatok érte, most bent van és át tudja adni. Szinte rögtön ugrok, pár perc alatt elkészülök, és már megyek is érte taxival. Márk érdekesen figyeli a sietségemet, de nem szól semmit. Egy kicsit elvagyok Emesével, beszélgetünk, de persze csak nagyon kulturált módon, hisz mégis csak a munkahelyén vagyunk. Szinte mindig 2-3 lépés távolság van köztünk. Mikor beszállok a kocsiba, kapok egy gyors és feltűnésmentes búcsú puszit, azzal indulok is haza. Mosolyogva sétálok be a házba, a kocsi kulcsot az asztalra dobom az ajtó mellett. Mennyire hiányzott már ez a mozdulat! <ul> <li>Szia, drágám! – szól ki Márk a konyhából, mikor hallja, hogy megjöttem.</li> </ul> Besétálok, hozzáhajolva adok egy puszit az arcára. A napi híreket bújja… szokásos. <ul> <li>Szia, történt valami érdekes, míg elvoltam?</li> </ul> Megvonja a vállát. – Nem, nem igazán. Még a pirítóst se sikerült odaégetnem. Na és nálad minden rendben? Már kezdtem azt hinni, hogy elraboltak. Ki vele, mennyivel húztak le? Felnevetek a pirítós poénjára, majd a kávéfőzőhöz sétálok, töltök magamnak. <ul> <li>Á nem volt gond – legyintek.</li> </ul> Utánam fordul, leteszi az újságot. – Szóval, olyan sokkal, hogy el se mered mondani? Mosolyogva fordulok meg. – Nem, nem nyúltak le semennyivel. Feláll, hozzám sétál. Átkarolja a derekamat felemelt fejjel, majd ad egy puszit a homlokomra. Becsukom a szemem, míg megkapom a puszit. Mosolyogva hajtom mellkasára a fejem. <ul> <li>Ugyan édesem, annyira rosszul még nem állunk, elmondhatod nyugodtan. Volt egy százas mi?</li> <li>Tényleg semmi. Mondhatni szívesség volt – megvonom a vállam és a kávémba kortyolok.</li> </ul> Elhúzódik egy kicsit, keze a derekamon marad. – Na, várj… hogy érted azt, hogy szívesség? Felnézek rá – Ahogy mondom. Ismerem a szerelő lányt, és épp most is segítek rajta egy ügyben. Meg már segítettem is. <ul> <li>Az a drogos csaj?!? – felvonja a szemöldökét egy kicsit.</li> </ul> Nyelek egyet. Egyre értetlenebb az arcom. – Ártatlan volt. <ul> <li>Jajj, Laura. Aki droggal foglalkozik az, hogy lenne már ártatlan?</li> </ul> Elmosolyodok, a fejemet rázom. Megsimogatom az arcát. – Miért feltételezel mindenkiről rosszat? <ul> <li>Azért valljuk be. Kifizette neked, ami járt. Most meg megcsinálja a kocsidat ingyen?? Mit nem mondasz el?</li> </ul> Összehúzom a szemeimet, de még mindig mosolygok. – Márk… hogy érted? <ul> <li>Kétlem, hogy szimplán, azért mert az ügyvédje voltál, elnyeli neked a nagyjából százezer körüli kocsi javítás árát. Na, meg emlékszem, hogy reagáltál anno a jótékonysági esten, amikor találkoztatok.</li> </ul> Elhúzódok tőle, a pultnak dőlök. Most már nem mosolygok. <ul> <li>Hogy reagáltam? – az arcát vizsgálom, valami nem stimmel.</li> <li>Pont úgy, mint aki baromira zavarban van, mivel ott voltam én is, de közben megjelent az a... – ellép tőlem – Mi van már meleg vagy?</li> </ul> Vizsgálódó arckifejezésemet felváltja a teljes döbbenet. Szemeim elkerekednek, még a szám is kinyílik kicsit, de hirtelen nem tudok mit mondani, csak tátogok. <ul> <li>Mi… miről beszélsz?</li> <li>Te nem láttad magad, ahogy elrohantál itthonról. Aztán ennyi ideig nem tart átvenni a kocsit. Na meg annyira véded, hogy ártatlan. Persze, hogy ártatlan, ha jól megdug mi?!</li> </ul> Csak pislogok. Ledöbbent teljesen, még zavarba is jövök. <ul> <li>Drágám, hallod magadat? Mégis, hogy jut eszedbe ilyen?</li> <li>Mi az, hogy nekem? Neked, hogy jut eszedbe? Pont egy ilyen szar alakkal? Még csak nem is nőies, nehogy már.</li> </ul> Közelebb lépek hozzá, kezd dühíteni a hülyesége. Mert ugyebár hülyeség... <ul> <li>Azt ne mondd, hogy jobban kielégít, mint én. Vagy többet kapnál tőle…</li> <li>Márk! Fejezd már be. Először is, Emese nem szar alak, teljes mértékben rendben van. Másodszor mégis miből gondolod, hogy ő leszbikus?</li> <li>Csak rá kell nézni. Ne mondd, hogy nem tudtad az első pillanatban. Mióta is ismered? Vagy már előtte is kavartatok? Azért vállaltad?</li> <li>Márk, légy szíves! – kiabálok rá.</li> <li>Most, mit ordibálsz velem? Fáj, hogy igazam van?</li> <li>Nincs igazad! Segítettem rajta, és ő így tudta meghálálni. Mégis hogy jut eszedbe ilyenekkel gyanúsítani engem? Teljesen elment az eszed?</li> <li>Miért tagadod, hogy kavarsz vele? Ha nem akarsz hozzám jönni, megmondhatod. Nem kell.. Felesleges, ha úgyis leszbikusokkal kavarsz – már szinte szikrákat vet a szeme, úgy néz rám.</li> <li>Nem kavarok senkivel – lecsukom kicsit a szemem, nagyot sóhajtok, majd halkabbra veszem. – Márk… nem tudom, miért látsz ilyen rémképeket, de teljesen alaptalan az egész.</li> </ul> Néz egy kicsit. – Egy ember, sem fogja csak úgy pacsira megcsinálni a kocsidat, Laura – az ő hangja is egy kicsit nyugodtabbá válik. – Viszont, ha be akar vágódni nálad… Megbántva érzem magam, bár nem teljesen alaptalan a gyanakvása, de mégis sok. <ul> <li>De nem akar bevágódni – mondom szigorúbban, mint akartam.</li> <li>Azért megpróbált rád nyomulni, nem igaz? – közelebb lép hozzám.</li> </ul> Letagadni! Az első szó, ami eszembe jut. Nyílik is a szám, hogy "nem"-et válaszoljak, de nem jön ki hang a torkomon. Csak becsukom a számat és lesütöm a szemem. <ul> <li>Tudtam! – csattan fel. – Az egy aljas… Úristen Laura, és te meg még kihoztad, ahelyett, hogy dutyiba rohadhatna.</li> </ul> Kérdőn nézek fel rá. – Nem ártott nekem. Miért ne segítettem volna rajta? <ul> <li>Ja tényleg, majd el is felejtettem, hogy csak jót kaptál tőle. Már ha az jónak nevezhető. De te biztos élvezed, különben nem járnál össze vele – legyint a kezével. – Na, mindegy.</li> <li>Aranyos lány. Ennyi az egész.</li> <li>Perszeee!</li> <li>Inkább örülj, hogy ilyen vonzó menyasszonyod van, hogy a nők szeme is megakad rajta – próbálok hízelegni, mosolyogni.</li> </ul> Elmosolyodik és közelebb lép. – Annak örülök, hogy ilyen dögös menyasszonyom van, pont ezért vagyok dühös, ha le akarják csapni a kezemről. Már szélesebb a mosolyom. Még mindig az ujjaim köré tudom csavarni, szép volt Laura! <ul> <li>Senki nem akarja lecsapni a kezedről – fenét nem…</li> </ul> Tesz még egy lépést felém, aztán magához húz és megölel. – De ha esetleg mégis, annak kitekerem a nyakát. Hozzá bújok kicsit. Amint nem látja, az arcomról eltűnik a mosolyom. Kétszínű dögnek érzem magam. Megcirógatja a hátam. – Ki fog hűlni a kávéd.rich