Vörös Kód 36.rész

36. rész – Rami

Borzalmas fejfájásra ébredek. Eleanor persze nincs mellettem, ezt nem is biztos hogy bánom. Ami viszont aggasztó lehet, hogy egy szál semmiben meztelenül fekszem egy vadidegen ágyában, és igen, józanul. Pontosabban megfogalmazva mocsok másnaposan. Pörögni kezdenek előttem a tegnap esti képek. Ezen sajnos az sem segít, ha becsukom a szemem, és elhitetem magammal, hogy csak egy rossz álom volt. Mondjuk fogalmam sincs a rosszat miért akarom elhitetni magammal, hiszen hosszú idők óta az egyik legjobb estém volt. Sajnos, vagy nem sajnos, de már nagyon nagy szükségem volt egy kirúgok a hámból estére. Összeszedem magam, és borzalmas hasogató fejfájás ellenére felülök az ágyon. Meglepetésemre a ruháim élére hajtva az ágy szélén integetnek nekem. Lerúgom magamról a takarót és a lehetőségeimhez mérten hamar magamra kapkodom a holmim, és a vállamra akasztom a táskámat, ami szintén a ruhák mellett ékeskedett. Első dolgom ellenőrizni, hogy minden megvan-e de ránézésre teljesen érintetlennek tűnik. Előtúrom a telefonom és ledöbbenve figyelem az időt, a készülék 11óra 37 percet mutat. Aztán feltűnik a rengeteg üzenet és nem fogadott hívás. Az összes Ingridtől jött. Igen kitartó, ezt meg kell hagyni. Elteszem a telefont és kicsit bizonytalanul indulok el a szobából.

• Hahó… – nyitom résnyire az ajtót.

Semmi válasz. Remek!

Elindulok a konyha felé, pontosabban, amerre hiszem, hogy a konyhát találni fogom. Nincs egy árva lélek sem a konyhában. Viszont a tűzhelyen rotyog a húsleves. Írtó jó illata van, még a gyomrom is belekorog, pedig esküszöm semmi étvágyam.

• Éhesnek tűnik, elfogad egy tálkával?

Ijedtemben még össze is rándulok. Vennem kell egy nyugtató levegőt, még mielőtt válaszolni tudnék. Eleanor a hátam mögül támadott. Kezében egy csomag száraztészta. Elmosolyodok és arrébb állok.

• Nem, köszönöm. Az estét is. Meg úgy mindent. Mennyivel tartozok?
• Pedig másnaposságra csodaszer, de nem erőltetem.

Int a fejével, hogy kövessem. Egy kis iroda szerű helyiségebe vezet, ahol lerendezzük a mocskos anyagiakat, majd még egy taxit is rendel nekem. Megköszönök ismét mindent. Persze Eleanor a formaiság kedvéért még közli velem, hogy ha bármikor újra szükségem lenne ré, tudom hol találom. Azért remélem, hogy err nem kerül egyhamar sor. Nem mintha rossz lett volna, de Ingriddel van némi megbeszélnivalóm.

A taxiban ismét a kezembe veszem a telefonomat és anélkül, hogy bármelyik sms-t is elolvasnám írok Ingridnek, hogy ha beszélni akar kettőkor otthon várom. Más opciót nem kínálok fel neki. Vagy ez, vagy már nem tudom meddig kellene még erőltessem vele.

Hazaérve első dolgom, hogy letusolok. Nagyjából fél órán keresztül állok a forróvíz alatt. Iszonyatosan jól esik. Igen, tudom, hogy ez nem éppen környezet barát hozzá állás, de jelen helyzetben el sem tudok jobbat képzelni, mint a forró víz perzselését. Miután lemostam magamról a tegnapot és sikerült némileg felfrissülni a konyhába sietek. A gyomrom még mindig teljesen szétcsapva, fogalmam sincs mivel kellene próbálkozzak. Eleanor húslevese borzalmasan vonzónak tűnt, de túlságosan pofátlan dolog lett volna, még meg is ebédelni nála. Így is örülhetek, hogy ennyire megértő volt és nem dobott ki a lakásból, amikor felébredt. Ámbár ekkora összegért cserébe a minimum, hogy az ember addig alszik nála, amíg már nem szégyenli.

Csinálok magamnak egy pirítóst, és rakok fel teának vizet. Amíg a pirítóst bámulom elkalandoznak a gondolataim és meglepő mőd, nem Eleanor jut eszembe, pedig azt hinné az ember, hogy most majd róla fogok fantáziálni. Ingrid arcképe jelenik meg előttem, méghozzá kedvesen mosolyogva. Fogalmam sincs, hogy mi lesz most velünk, vagy hogy egyáltalán mi is volt. Sosem beszéltünk róla, hogy pontosan mit is szeretnénk egymástól. Talán nem is baj, jelenleg nem biztos, hogy megtudnám válaszolni ezt a kérdést. Az biztos, hogy imádok vele lenni, és van benne valami számomra teljesen elmagyarázhatatlan. Gondolataimból a teafőző hangos fütyülésére leszek figyelmes, kizökkent Ingridből.

Töltök magamnak egy bögrébe, had hűljön, mert ugye ilyen forrón képtelenség meginni. Az ember előbb felforralja, hoy aztán hagyja kihűlni. Teljesen logikus. Sóhajtva nézek a mosogatóra, amiből már szinte folyik kifelé a mosatlan. Ha tippelnem kellene Dóra tegnap este ismét valami új kaját alkotott, aztán persze, az, hogy utána el is mosogasson, az már luxus. Nem vagyok nagy konyhatündér, de így mégsem hagyhatom. Ingridnél mindig makulátlan rend van, már-már mániákus tisztaság, fegyelem. Fogalmam sincs, hogy erre egyedül képes-e vagy esetleg bejáró nője lehet. Még azt is el tudom képzelni, hogy valaki az utasításait követve takarít neki. Ez mennyire megalázó szituáció lehet. Fogalmam sincs, képes lennék-e ilyen szintű megaláztatásra. A konyha után a nappaliba megyek, és ledöbbenve tapasztalom, hogy Dóra biztosan nem volt egyedül tegnap este. Az még csak hagyján, hogy két pohár van otthagyva, mintha olyan borzalmasan nehéz lett volna legalább a mosogatóig elvinni, de a popcorn darabokról már ne is beszéljünk ami a padlószőnyeget borítja. Eszembe jut, hogy rátöröm az ajtót és leüvöltöm a fejét, aztán inkább visszafogom magam. Morogva elő rángatom a szekrényből a porszívót és persze közbe szitkozódó szavak hagyják el a számat, jelenleg egyáltalán nem volt kedvem még porszívózni is. Így viszont nem maradhat. Nem mintha valami randira készülnék, mert hiszen még csak épp jóban sem vagyunk, de mégis úgy viselkedem. Izgulok, szeretnék már túlesni rajta, vagy meg sem történté tenni. Szerintem mindketten túlreagáltuk a dolgot. Főleg én, miután más ágyában kötöttem ki. Nem mintha nem tehettem volna meg, hiszen nincs kimondva, hogy együtt lennénk, vagy bármi komoly… Fogalmam sincs nekem hogy esne, ha Ingrid beközölné, hogy ezzel, vagy azzal lefeküdt. Nem vagyok biztos benne, hogy örülnék neki.

Elképesztő mennyire beletud merülni az ember a takarításba. Ha már úgyis a kezemben van a porszívó, miért ne porszívóznám gyorsan fel az egész szobát, de ha meg már úgyis olyan szépen megcsináltam a kanapé körül, ugyan a kanapé is belefér még gyorsan, de akkor már az asztalt is körbetörlöm, hát ne legyen már foltos. Ilyen alapon szép lassan eljutok odáig, hogy már csillog villog a nappali. A teám persze jéghideg, mire eszembe jut, hogy már biztos kihűlt. Ki. Nem hogy kihűlt, egyenesen fagyos. Úgyhogy bedobom a mikróba, mert teát már mégse igyon hidegen az ember. Persze tudom ott van az ice tea meg ezek a hülyeségek, de nem, nekem most nem arra van szükségem! Ekkor a semmiből megszólal a csengő, én pedig hálát adok az égnek, hogy a tea a mikróban van és nem a kezemben, mert biztos kezdődne minden előröl, csak most a konyhában és nem egy porszívóval, hanem egy felmosóval a kezemben.

Felpillantok az órára, és realizálom, hogy még nincsen két óra. Egészen pontosan még 10 perc van kettőig. Miért? Miért jött korábban? Még fel sem készültem a találkozásra. Görcsbe rándul a gyomrom, nem elég a másnaposságtól való szenvedés, még ez is. Összeszedem magam némileg, mennyire képes ilyenkor összeszedni az ember magát? Veszek még egy nagy levegőt és megyek ajtót nyitni.

• Szia – erőltetek magamra egy mosolyt.
• Szia – Ingrid viszont nem mosolyog. Sőt igazán komoly arckifejezéssel néz rám.

Hátrébb lépek, hogy be tudjon jönni. Kicsit megrémít a ridegsége, bár valahol érthető, hisz nagyon csúnyán vátunk el tegnap.

• Most már mindig ignorálni fogsz, ha nem tetszik valami?!

Hangja nyers, sértett. Támadólag lép fel velem szemben, pedig még az ajtót is alig volt időm becsukni magunk mögött. Komolyan? Idejön, és nekem esik, hogy nem voltam hajlandó rohanni utána?

• Tessék? – hitetlenkedve fordulok felé.
• Nem veszed fel a telefont, nem válaszolsz az üzeneteimre.
• Meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg kellett egy kis idő, gondolkozni?
• Sikerült mindent átgondolni?
• Hihetetlen, hogy még te vagy felháborodva!

Elmegyek mellette és a teámhoz sétálok. Ha bele döglök is, most már csak azért is megiszom ezt a teát, ha már megcsináltam. Kiveszem a mikróból és belekortyolok. Pont jó, amilyennek lennie kell. Ekkor két kéz csúszik a derekamra. Nehezen megküzdök a korttyal, és leteszem a poharat a pultra. Az égiek sem akarják, hogy én ma még ezt megigyam!

• Nem akarom veled is elbaszni – Ingrid hangja lágy, érzem a leheletét a nyakamon, ki is ráz a hideg, így inkább gyorsan szembe fordulok vele.
• Mit is pontosan?

Ingrid meglepetten pislog rám, pár centit hátrébb is hajol. Nyilván, én is meglepődék, ha ő dobná hozzám a kérdést, de így most nálam a labda.

• Jelenleg fogalmam sincs, hogy mit gondoljak. Hiába töprengek, nem tudom eldönteni, hogy mi van köztünk, Ingrid. Sosem beszéltünk róla.
• Akkor, beszéljünk.
• Hallgatlak.
• Nem, te akarsz beszélni róla. Mond, ha van mondani valód.
• Szexeltem. Mással. Tegnap este, miután te megbántottál.

Ingrid kezei lecsúsznak rólam és meghátrál, szemeiben zavarodottság lép fel.

• Ó, és úgy „megbántottál”, hogy egyből máshoz rohantál megdugatni magad?

Felvonom a szemöldökömet és karba teszem a kezeimet. Állom Ingrid tekintetét. Bevallom jól esik, hogy nem kezeli félvállról a helyzetet.

• Ami azt illet – vigyorgok – engem nem dugtak meg. Rosszul esik ezt hallani? Rosszul esik a tudat, hogy mással voltam?

Ingrid most megint felém lép, de inkább csak óvatosan, mint aki nem akar megijeszteni.

• Csak mert tudod, arra jutottam, hogy fordított esetben nekem rosszul esne. Viszont, ha ez így van, akkor már számít. Ha pedig már számít, akkor jelent valamit. Arról viszont fogalmam sincs, hogy neked jelent-e valamit, hogy én jelentek-e valamit.
• Rami.

Ismét hozzám lép, most erősen fog a csípőmre és szemei az enyémet fürkészik. Fogalmam sincs, miért érzem a szívem a torkomban dobogni, de nem a legkellemesebb érzés.

• Nem könnyű megadnom magam senkinek. Sőt, egyenesen gyűlölöm a gondolatot is, hogy valakit közelebb engedjek magamhoz a biztonságos zónámon. Téged viszont szeretnélek, csak fogalmam sincs hogy csináljam, hogy közben ne utálj meg.
• Mit szólnál hozzá, ha a te ritmusodban csinálnánk? Lépésről lépésre.
• Az nagyon jó lenne.

Sóhajtok egyet és odahajolok Ingridhez egy lágy puszival jelezve, hogy részemről szent a béke. Ingrid viszont reakcióképp egy forró csókot viszonoz.

• Mmm… – húzom hátrébb a fejem. – Kérsz esetleg egy teát? Úgy nagyjából két-két és fél órája készítettem.
• Mit szólnál a tea helyett, ha a hálódba elmesélnéd a tegnapi estéd részleteit?
• Szóval a sztori mesélős szex indít be?

Megvonja a vállait, elmosolyodik. – Ha azt válaszolom, hogy igen, akkor beavatsz a részletekbe?