32.rész – Rami
Feldúlt vagyok, mondhatni még remegek az idegtől. Fogalmam sincs mikor utasítottak el ilyen csúnyán. Illetve, Ingridtől már megszokhattam volna, hogy állandóan ezt csinálja velem. Őszintén megvallva azt sem tudom, hogy miért lepődtem meg már megint, vagy egyáltalán miért hittem el neki, hogy most más lesz. Talán csak annyira el akartam neki hinni azt, hogy miattam akar változni, hogy teljesen elvakított. Felfoghatatlan, hogy valaki ennyire visszautasító legyen, esélyt sem ad arra, hogy én döntsem el elítélem e a tetteiért, ő már elvből gyűlöli magát, és ezért úgy gondolja, hogy senkitől nem érdemli meg a szeretetet. Akármennyire szeretném meggyőzni még csak esélyt sem kapok tőle, hogy bizonyíthassak, pedig hány olyan embert talál még, akinek ha beközli, hogy a fájdalmára izgul nem hagyja ott a francba? Vagy netán a lelki fájdalomra célzott, mert az most nagyon jól összejött!
Az út mentén sétálok, amikor megáll a taxi mellettem. Behuppanok a hátsó ülésre. Zsong a fejem, borzalmasan sokat ittunk. Az is csoda, hogy egyáltalán képes vagyok stabilan állni a lábaimon, vagy legalábbis én stabilnak érzem. Aztán, hogy ez kívülről mennyire tűnik annak, az meg már legyen mások problémája. Forog velem a taxi, elhadarom a címem, próbálok megnyugodni, de állandóan eszembe jutnak a szavai, amilyen durván és taszítóan beszélt velem. Előveszem a telefonom, amin persze ott villog az értesítés. Ingridtől jött, de megnyitás nélkül félrehúzom, és akkor olyan gondolat nyilall belém, ami eddig még soha nem fordult meg a fejemben. Belépek a böngészőbe és megnyitok egy éjszakai szolgáltatások oldalt. Ezernyi szexpartnert dob fel egyből, undorítóbbnál undorítóbb képeket, és persze ezernyi reklámot körbe a képernyőn. Próbálom kizárni ezeket és csak a lényegre koncentrálni. Már a harmadik oldalt görgetem lefelé, amikor megakad a szemem. „Eleanor vagyok, ha szomorúnak és magányosnak érzed magad, akár az éjszaka közepén is állok rendelkezésedre. Semmi más dolgod nincs, csak jelentkezz be hozzám, garantáltan fergeteges estében lesz részed, ÉN nem okozok csalódást. Ne habozz, csak rád várok! Csók.” Egy pillanat alatt hozok döntést és már töltöm is ki a kis űrlapot, amit a bejelentkezés menüpont dobott fel. Nem kér sok adatot, így hamar végzek vele, és újabb átgondolatlan felindulásból már le is „oké”- zom. Lenyomom a képernyőt és hátrahajtom a fejem, behunyom a szemem, de azonnal rosszul leszek, így ki is kell nyissam.
- Minden rendben kisasszony? Nyissak ablakot? Esetleg szeretné, ha megállnék? – találom szembe magam a sofőr aggódó tekintetével.
Ennyire szarul néznék ki? Akkor rosszabb a helyzet, mint amire fel vagyok készülve. Gyorsan megrázom a fejem, nemet intek, de nem szólalok meg.
Megrezdül a telefon a kezemben, értesítésem jött. Ez aztán gyors volt! Hihetetlen, de izgalom árad szét bennem. Megnyitom az üzenetet és már mondom is az új címet a sofőrnek, aki csak a szemét forgatja baljósan, de nem érdekel. Elhatároztam, hogy ma este mocskos dolgokat fogok csinálni és ebben innentől senki nem állíthat meg!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: