A szobámban ülök és valami béna rajzfilmet nézek a laptopomon, próbálom lekötni a gondolataimat, de mindig ugyan oda jutok vissza. Képtelen vagyok kiverni Ingridet a fejemből. Haragszom rá, és nagyon csúnyán belém taposott, de valahogy mégis állandóan róla fantáziálok. Egyszerűen hihetetlen, már annyira jó úton jártunk, és egyszer csak minden ennyire elbaszódik. Még a munkahelyemre is képes volt bejönni utánam, lefizetni a portást, hogy beszélhessen velem. Ki képes még ilyesmire rajta kívül? Egyik pillanatban arról álmodozok, hogy felhívom és mindent helyre hozunk, a másikban meg azzal győzködöm magam, hogy csak egy újabb csalódást okozna és semmi értelme foglalkozzak vele. Kopogásra kapom fel a fejem, ami igen szokatlan, ha Dórától származik, márpedig tudtommal más nincs a házban.
Dóra 2 üveg sörrel a kezében jelenik meg és egy jelképes fehér zászlót lobogtat a kezében. Nem éppen értem a jelenetet, de pillanatokon belül úgy is fény derül a cselekedetei miértjére.
Megrázza a fejét és átnyújtja a kezéből az egyik sört, miközben lehuppan mellém az ágyra.
Sűrű bólogatásba kezd és belekortyol a saját sörébe. Aztán elgondolkozva néz ismét rám.
Én is kortyolok egyet a sörből és lehajtom a laptopom tetejét, hogy le tudjam valahova rakni, ami viszonylag stabilabb, mint az ágyam.
Bólintok egyet, de nem adok hangot neki, hiszen csak egyetlen ilyen dolog volt és nincsen mit túlbeszélni rajta. Ez pedig az volt, hogy soha nem állhat közénk egy személy sem, és soha nem veszekedhetünk ugyan azért az emberért.
Értetlenül nézem Dórát és próbálom kisakkozni, hogy most direkt szivat-e, de amikor látja az értetlenséget az arcomon kérés nélkül folytatja.
Ismét emelem a sörömet, belekortyolok és a laptopot is nyitnám, jelezve, hogy eleget beszéltünk, de Dóra a kezemre csukja.
Meglep a boldogság szó, sosem gondolkoztam ezen korábban. Vagy hogy esetleg boldogok is lehetnénk együtt. Mindig csak sodródtam az árral. Hagytam, hogy magába temessen, aminek magába kell és Ingrid személyisége pont ilyen. Megvonom a vállam.
Jó érzés végre Dórával normálisan beszélni. Van egy ilyen oldala is, csak azt nagyon ritkán, akkor is nagyon nehezen lehet elcsípni. Be kell vallani, akár szeretném, akár nem, ezt a beszélgetést is Ingridnek köszönhetem. Azok után, hogy kiszúrt vele Dóra, még hajlandó volt segíteni neki. Ezt nem tudom nem értékelni. Ahogy azt a furcsán kalapáló érzést sem a mellkasomban, ami rám tört a gondolatra, hogy a legnagyobb bűne az volt, hogy védeni próbálta a kapcsolatunkat Dórával. Némi szégyenérzet is felbukkan, hogy mennyire gyerekes voltam és sajnáltatom magam, amikor olyan kegyetlen voltam vele a semmiért.
Dóra felnevet, majd a karjaiba von, és jó alaposan megdörzsöli a fejem, amit tudja, hogy ki nem állhatok.
Hálás tekintettel nézek fel rá, bár a hajkócolást még vissza fogja kapni!