Vörös Kód 19.rész

19. rész – Ingrid

Eltelt egy hét, magam sem értem mért, de egy nappal ezelőttig, nagyon vártam a mai napot. Most viszont, itt ülök a nappaliban, egy pohár narancs lével a kezemben és egy semmit mondó műsort bámulok a tv-ben. Tegnap Rami lemondta a mai kezelést. Bár családi okokra hivatkozott, kissé olyan volt, mintha csak kifogásokat keresne. Nyilván nem mondhattam neki, hogy ne mondja le, mert már egy nappal sem bírok többet várni, hogy újra láthassam. Pedig így van, furcsa érzelmek uralkodnak rajtam mostanában. Mióta elcsattant az a két nem tervezett csók, szinte teljesen megőrjít, hogy nem ismételhetem meg akkor, amikor csak akarom. Persze, ha itt lenne sem tehetném, csak úgy meg, hisz mit gondolna? Eszem ágában sincs kiadni magam neki, hogy aztán ellenem fordítsa azt, amit iránta érzek. Jobban mondva, fogalmam sincs mit is érzek iránta pontosan. Valami furcsa és megmagyarázhatatlant. Egyszerre akarom nagyon közel tudni magamhoz, és a legtávolabb is. Minden bizonnyal bántanám, ha túl közel férkőzne. Mindig ezt csinálom, ha valakivel úgy érzem, akár jó is lehetne. Olyan messzire lököm magamtól, hogy még csak meg se forduljon a fejében ismét közeledni hozzám.

Talán tényleg csak ügyet kell intéznie, és nem miattam mondta le a kezelését. Minden esetre, most van egy szabad órám, és fogalmam sincs, mit kezdjek magammal. Már beraktam egy adag mosást, és felporszívóztam, elolvastam a mai híreket és még csak 15perc telt el. A tv ilyenkor nem közvetít semmi érdekeset. Felsóhajtok, leteszem a kezemből a poharat és végig fekszek a kanapén. Kezemet a hasamra engedem, lehunyom a szemem, elhatározásom, hogy relaxálni fogok. Azt mondják, néha nagyon hasznos dolog. Pár pillanatnyi sötétség után, egyből egy nevetés ugrik be, majd egy mosoly egy kedves szempár, és már ott is van, Rami vigyorog rám. Nem bírom ki, hogy ne nézzek mélyen a szemeibe, amik persze azonnal magukkal ragadnak. Én pedig hagyom magam, hiszen ez nem a valóság, nem? Megtehetem, és semmilyen következménnyel nem kell számolnom. Érkeznek is a forró puha ajkak, amik hevesen esnek az ajkaimnak. Felnyögök, kezem pedig megindul lefelé a hasamon. Talán nem kéne ezt tennem, de már elérem a nadrágom derekát, és pillanatok alatt bent is vagyok alatta. Ismét felnyögök, képzeletben pedig eszem ágában sincs elengedni Ramit. Közelebb vonom magamhoz, elképzelem, olyan szorosan hozzám simul, mint legutóbb.

Megrémülök, a csengőm hangjára. Szívem olyan heves zakatolásba kezd, az is csoda, hogy egyáltalán két lábra tudok állni anélkül, hogy ne kelljen vissza ülni. Szitkozódni kezdek, dühös vagyok, főleg magamra, fényes nappal, a nappaliba maszturbálni, őrültség és borzalmasan felelőtlen dolog. A csengő kitartóan szól, bárki is legyen az, határozottan a tudtomra akarja adni, hogy már pedig nem tágít, amíg el nem küldöm. Összeszedem magam, és igyekszem higgadtan ajtót nyitni.

Időm sincs teljesen felfogni a dolgot, egy gyors és zavart “szia” után, Rami a nyakamba ugrik, ezzel szinte betolva mindkettőnket. Szabad kezével belöki a bejárati ajtót, talán kicsit erősebben is, mint azt szerette volna. Csókja heves és akaratos. Nem mondom, borzalmasan jól esik. Legszívesebben belé kapaszkodnék, és magam alá gyűrném. Kicsit mégis zavar a hevessége. Nem áll meg velem a küszöbön, határozottan a nappalim felé halad velem, ahol én még az előbb… Mindegy is.

Markolom a derekát, a fenekét és gyakorlatilag, ahol érem. Nyelve harciasabb, mint legutóbb, de talán ez bennem is sokkal nagyobb vágyat ébreszt. Elhagyjuk az újabb küszöböt és pár lépésen belül bele ütközik a vádlim a kanapém oldalába. Felszisszenek, kissé lehajtom a fejem, némi levegő után kapkodva. Nem is igen merek felnézni. Megköszörülöm a torkomat.

• Úgy tudtam, hogy ma nem…
• Csssss! – állam alá téve a kezét ismét megcsókol, ugyan olyan hevességgel és lendülettel, mint az előbb.

Felnyögök, talán kissé hangosan is, de nem érdekel. Megragadom a pólója két oldalát és lehúzom róla. Hagyja, segítsége jeléül a kezét is felemeli nekem. Ledobom magunk mellé a pólót, és így már a csupasz derekánál fogva megfordulok vele. Magam alá döntöm, de kapaszkodik, azonnal ránt magával, így kénytelen vagyok egy lendülettel le is feküdni rá. Ő is markolja a fenekem, az oldalam és magához von, amennyire csak lehet. Percekig, csak nyelv csatát vívunk. Fogalmam sincs, utoljára mikor csókolóztam ennyit bárkivel is. Megpróbálok elszakadni a szájától és áttérni a nyakára, de nem hagyja. Megérzem a kezét a bőrömön, majd észlelem, hogy ráfog a felsőmre. Azonnal reagálok, és a kezéért nyúlok. Elrántom a pólómtól és a feje fölé nyomom. Most először nézek végig rajta, mióta itt van, és nekem esett. Kezére támaszkodva eltolom magam tőle és a szemeibe nézek.

Ledermedek, úgy érzem magam, mint akit gyomorszájon rúgtak és most még levegő után sem tud kapni. Remegni kezdek, érzem, hogy fordul velem a világ. Felpattanok és hátrálni kezdek, közben lassan a fejemet rázom.

• Te teljesen meghibbantál! Neked segítségre van szükséged!

Minden megfagy bennem. Ha tippelnem kéne, fehérebb vagyok, mint a fal, aminek neki csapódik a hátam.

• Legutóbb nem ezt mondtad – felül és nevetésben tör ki.

Értetlenül figyelem a reakcióját. Mért nevet? Mi ezen olyan nevetséges?

• Tudod – próbálja összeszedni magát a nevető görcsből. – Sosem gondoltam volna, hogy te meg a kishúgom… – ismét nevetni kezd. – Mondd, mégis mivel tudta így elcsavarni a fejed?
• Ez nem lehet… – rázom meg ismét a fejem.
• Pedig megtörtént. – elvigyorodik és lehajol a pólójáért, visszafordítja és belebújik.

A kétségbeesést kezdi felváltani a düh és a harag. Kiegyenesedek és előre lépek egyet.

• Mégis mi a francot képzeltél, Dóra?! Mondd ez mégis, mire volt jó? – felszakad belőlem és kiabálni kezdek vele. – Elment a maradék józan eszed is?
• Hogy az enyém!? Vág vissza és közelebb lép hozzám. Talán kérdezd meg az imádott Ramidat, miért borult el az agyam. Ha őt olyan ép elméjűnek találod.
• Akármit is tett… és különben is, hogy fordult meg a fejedben, hogy ide gyere?
• Ha ő tönkre teheti az én életem, akkor én is tönkre tehetem az övét!
• Ez gyerekes Dóra, te is tudod. Rengeteget beszéltem veled erről.
• Igen, jól mondod, beszéltél. Még mielőtt nem kezdted el kúrogatni, a testvéremet.

Felé lépek, megfékezhetetlenül lendül a kezem. A pofon hangosan és erőteljesen találja el az arcát. Egy pillanatra mindketten egymás szemébe férkőzünk, de én még nem higgadtam le ennyitől. Felvonom a szemöldököm és összeszorítom a kezem ökölbe.

• Kezelést akarsz!? – szinte csak köpködöm felé a szavakat.

Megragadom a csuklóját és húzni kezdem magam után. Nem érdekel, hogy próbálja kirántani a kezét a szorításomból, esélyt sem adok neki rá. A birodalmam felé haladok vele. Egyik kezemmel erősen tartom, a másikkal nyitom az ajtókat és magunkra is zárom őket. Lent mégjobban tiltakozni kezd.

• Ne, Ingrid! Engedj el!
• Ezt az előtt kellett volna átgondolnod, hogy a testvérednek adod ki magad, és rám mászol.
• Nem tiltakoztál – ismét elvigyorodik, de egy jól célzott pofonnal letörlöm a képéről a vigyort.

Most már kemény az arckifejezésem, és iszonyatosan feldúlt vagyok. Mind ez talán nem történt volna meg, ha nem állok le a kezelésével, fogalmam sincs. Alig bírok vele, de elvonszolom a megfelelő állványig. Térdre rogy és leül a földre még mielőtt, becsatolhatnám az egyik kezét.

• Állj fel, Dóra! – szólok rá erélyesen.

Megrázza a fejét és a szőnyeget bámulja. Figyelem egy kis ideig, de a kezét nem engedem el. Végig nézem, ahogy összegyűlik a könny a szemében, majd egy cseppként végig gördül az arcán. Várok még pár másodpercet, elengedem a kezét. Lassan leereszkedem vele szembe, de igencsak tisztes távolságot hagyok magunk között. Szipog egyet, majd felpillant a szemeimbe.

• Kevin… – mondja és zokogásban tör ki.

A francba is! Szitkozódom magamban. Megint elszállt az agyam, és alig tudok gondolkozni. Még szerencse, hogy semmi hülyeséget nem csináltam. Vagyis ez ilyen formában nem igaz. Felsóhajtok, és megköszörülöm a torkomat.

• Mi van Kevinnel? – próbálok kedvesebb hangot megütni, bár még mindig nagyon haragszom Dórára, amiért ilyen csúnyán csőbe húzott.
• Elhagyott – szipogja.

Értetlenség ül ki az arcomra. Szeretném azt hinni, hogy ez is csak a terve további része, de sajnos túl sok megtört lelket láttam már ahhoz, hogy tudjam, most tényleg komolyan beszél.

• Mesélj – mondom, mielőtt meggondolnám magam.

Felpillant rám, megtörli a szemét és összekuporodik, felhúzza a térdeit és átöleli azokat.

• Ramival összeszólalkoztunk. Megbántottam, azt hiszem, ő pedig úgy vágott vissza, hogy elmondta Kevinnek, hogy egy dominátorhoz járok, mert indulatkezelési problémáim vannak, és a kezelés nélkül nem tudnék kapcsolatot létesíteni.
• Ez igen csúnya húzás volt tőle, akármennyire is megbántottad. Viszont, ha Kevin tényleg úgy szeretett volna, ahogy hitted, nem hagy el.

Megrázz a fejét. – Azt mondta nem tud megbízni bennem többé, mert évekig eltitkoltam előle, hogy hova járok, mit csinálok. Nem azzal volt gondja, vagy gondolom, azzal is, de főként, hogy nem voltam őszinte hozzá – tart egy kis szünetet, de megelőz, és ismét beszélni kezd. – Igen tudom, hogy te már akkor mondtad, hogy őszintének kéne lennem vele, amikor összejöttünk. Ha tényleg velem akar lenni, akkor így is el fog fogadni – újabb levegő vételnyi szünet. – Ezt jól elszúrtam, igaz?

• Ezt is… – mondom halkan.

Akármennyire is össze van törve most, nem lehetek vele megértőbb, az nem segítene rajta, még talán rosszabb lenne. Éreznie kell, hogy a tetteinek súlya van. Ahogy az enyémnek is, talán valahol nagyot hibáztam, amikor elengedtem a kezét. Biztos, hogy nem foghatom meg újra, de talán tudok neki segíteni, ha ő is bele megy. Felállok és Dóra felé hajolok.

• Menjünk fel jó?

Felpillant rám, és szaporán bólogatni kezd, láthatóan hálás, amiért megkönyörülök rajta. Segítek neki felállni, aztán magam elé engedem, és együtt indulunk fel a lépcsőn. Felérve megkínálom egy pohár narancslével, amit el is fogad, leülünk az asztalhoz, karba teszem a kezem és Dórát figyelem.

• Még mielőtt bármibe is bele kezdenék, meg kell kérdeznem valamit – nem érkezik rá nemleges válasz, igaz más sem, így folytatom. – Mit akartál elérni ezzel a mai akcióddal?

Megrázza a fejét. – Csak dühös voltam Ramira, amiért először téged vett el tőlem, majd Kevint. Úgy gondoltam én is bele rondíthatok az életébe, és ez kézenfekvő megoldásnak tűnt. Bár bevallom, megleptél, hogy nem hárítottál… ezek szerint.

• Ehhez semmi közöd! – zárom rövidre.
• Szeretnék bocsánatot kérni, téged nem akartalak bántani.

Felvonom a szemöldökömet. – Nem Rami vett el tőled, és bár ő mondta meg Kevinnek az igazat, egy felhevült pillanatban, neked már évekkel ezelőtt tisztáznod kellett volna vele. Ami pedig minket illet, én nem akartam tovább vállalni a kezelésed. Úgy gondoltam, így jobb lesz mindkettőnknek. Viszont már látom, hogy hibáztam, önző voltam. Fel tudom ajánlani, hogy segítek neked új dominátort keresni. Esetleg pszichológust, ha úgy érzed, arra nagyobb szükséged lenne, de a ma történtek után teljességgel kizárt, hogy bármilyen kezelésben is részesítselek a jövőben. Valamint azt ajánlom, hogy beszélj a testvéreddel, mondd el neki, hogy mit tettél ma, mert, ha nem, tőlem úgyis megtudja.

• Tényleg segítenél új dominátort keresni nekem?

Bólintok és eltolom magam az asztaltól, a dolgozó szobámba megyek és kihúzom az asztalfiókot. Elő kutatom a névjegy kártyák közül amit jónak gondolok és visszasétálok velük Dórához.

• Mindhárom nagyon korrekt és megbízható. Bátran keresd fel őket, hivatkozz rám, hogy már nem tudlak fogadni. Ne említsd, hogy volt velem kezelésed, csak hogy nem tudtalak fogadni. Érthető? – átnyújtom neki a három darab névjegy kártyát. – Most pedig, ha kérhetlek… hozzám jönnek.

Felpattan a székből és megköszön mindent. Amilyen gyorsan csak tud, távozik. Még pont időben, bármelyik pillanatban betoppanhat a következő vendégem. Nekem pedig még össze kell szednem magam, egy kicsiny jelét sem mutathatom annak, hogy az előbb tiporták darabokra a napi jókedvemet. Bízom benne, hogy sikerül és nem bélyegzi meg a napom hátra levő részét. Megejtek még egy gyors sms-t, aztán visszatérek a napi teendőimhez.

Korábban érkeztem a megbeszéltnél tíz perccel. El is kell mosolyodjak, vicces, hogy most volt megbeszélt. Az elmúlt időkben nagyon pofátlanul csak beállítottam ide. A kocsimba várok és közben próbálom átgondolni, hogy miért is van nekem most erre szükségem. Minden bizonnyal a rossz ház előtt várakozom. Teljesen máshol kéne most lennem, egy másik személy társaságában. Valószínűleg ő is örülne a társaságomnak, én inkább mégis ide jöttem. Túl sok volt a mai napból, nem hiszem, hogy Rami segíteni tudna feldolgozni azt, hogy nem sokon múlt, hogy lefeküdtem a testvérével. Ezt egyedül kell rendbe tegyem magamban. Megfordult a fejemben az is, hogy többé egyikkel sem találkozom, de úgysem bírnám ki. Rami túlságosan is behálózott ahhoz, hogy egy ilyen kudarc eltántorítson. Talán jobban járnék, ha hagynám, eltántorítani magam, de mikor követtem én a könnyebb utat?

Kiszállok a kocsiból és lassan a ház felé veszem az irányt. Odaérve már készítem a megszokott pénzösszeget, összeszorítom az állkapcsomat és megnyomom a csengőt. Hamar nyílik az ajtó Márk mosolyogva tárja ki nekem.

• Mostanában egy kicsit sűrűn keresel fel, nem gondolod? – kuncog fel és bezárja mögöttünk az ajtót.

Felvonom a szemöldökömet – Talán gondot jelent?

• Nem dehogyis! – megrázza a fejét. – Csak, mikor legutóbb…

Szájára fogok a kezemmel, hogy elhallgattassam. – Teszek rá, hogy legutóbb mi volt, világos? – lassan elengedem, mikor megbizonyosodom róla, hogy nem akarja folytatni. – Megborotválkoztál – mosolyodok el elismerően.

• Gondoltam megpróbálok a kedvedben járni kicsit, ha már voltál olyan rendes, hogy szóltál, hogy jössz.
• Te most szemrehányást tettél nekem?!

Felemeli a kezeit vigyorogva. – Tennék én olyat?

• Nagyon remélem, hogy még csak meg sem fordul ilyesmi a fejedben.

Megfordulok és a háló felé veszem az irányt szokásomhoz híven, viszont félúton Márk erős karjait érzem a derekamra fonódni. Meglep a váratlan helyzet, de nem ellenkezem. Felemel és gyorsított léptekkel éri el velem az ágyat. Úgy érkezek, mint valami rongybaba, akit meguntak és a földhöz vágtak. Márk egyáltalán nem tétlenkedik, szinte letépi magáról a felsőjét és már felettem is van. Belélegzem az illatát és mélyen a szemébe nézek.

• Mi jár annak, aki olyan jó fiú volt, hogy tetőtől talpig megborotválkozott?

Elvigyorodok, a nadrágján keresztül férfiasságához érek, ami már most fel van tüzelve. – Még ott is? – szegezem neki a kérdést.

Vigyorogva bólint egyet. – Még ott is.

• Hmm, akkor mit szólnál hozzá, ha jutalmul nem rúgnálak tökön?

Elfintorodik és lenyúl a kezemért, a fejem felé teszi és rátámaszkodik. Szemezünk egy kis ideig, de megtöröm a szemkontaktust és Márk nyakába harapok. Feljajdul, el is enged azonnal.

• Na mi van nagyfiú, megdöntesz még ma, vagy csak farkasszemezünk az este folyamán?

Elemelkedik és megragadja a nadrágom. Segítek neki lerúgni magamról, amilyen gyorsan csak tudom. Márk viszont nem kapkodja el a dolgot. Szétnyitja a lábaimat és könnyedén magához von. Behajol a lábaim közé és végig nyal rajtam. Fel is nyögök, már teljesen fel vagyok csigázva, erre Márk ismét végig nyal rajtam. Nyelve utat tör a nagyajkaim között és a csiklómat kezdi izgatni. Megfeszülök, belemarkolok a hajába és eltolom magamtól.

• Ne… – hagyja el a számat.

Márk nem foglalkozva vele, elrántja a kezem és agresszívabban esik újból nekem. Ajkai forrók, és bár arca puha frissen borotvált mégis kiráz a hideg tőle. Mégjobban megfeszítem magam, ahogy érzem a durvaságát és lábam felhúzva a vállához, erősen elrúgom magamtól.

• Mondom NE! – förmedek rá ellentmondást nem tűrő hangnemben.

Márk ledöbbenve pislog rám, kezeit védekezőn maga elé emeli.

• Neked mégis mi bajod van?!
• Neked mi bajod van? – támadok vissza – Nem kértem, hogy nyalj ki, csak hogy dugj meg…

Márk felpattan és ellép az ágy mellől. Nem megy messzire az éjjeli szekrényhez lép egy óvszert vesz ki belőle és lerúgja magáról a nadrágot. Pillanatok alatt magára varázsolja, és ismét a lábamért nyúl. Erősen markol rá, mondhatni, hogy már fáj, amit csinál. Fordít rajtam egyet és közelebb húz, majd pillanatok alatt belém hatol. Egyáltalán nem finomkodik. Fel is jajdulok, de nem foglalkozik velem. Teljesen maga alá gyűr és baszni kezd. A kezeimet kifeszíti mellettem, arra támaszkodik. Hason fekszem, ő pedig keményen felettem. A leglehetetlenebb pozíció arra, hogy szabadulni tudjak előle. Feldühítettem és most én húztam a rövidebbet.

• Azt akarod, hogy megdugjalak? – teljesen a fülemhez hajol, egész halkan, viszont annál gyilkosabban beszél hozzám. – Megkapod, csak kérned kell.

Fáj, egyre elviselhetetlenebbül. Próbálom megfeszíteni magam, de Márk nem enged. Büntet és valahol igaza is van. Elvégre ezért is jöttem… Gyorsít a tempón, és még erősebben esik nekem. Felnyögök, nem bírom tovább magamban tartani.

• Márk… ez fáj!
• De nem eléggé! – közli és összefogja a két kezem, egyetlen mozdulattal a hátamra csavarja és rátámaszkodik.

Felkiáltok, elfordítom a fejem és levegő után kapkodok. Hallom, hogy Márk egyre közelebb jut a csúcshoz. Próbálok mozdulni alatta, de semmi. Esélytelen.

• Ne! Ne csináld… – rémülten próbálom ledobni magamról, de belenyom a takaróba és mégjobban rákapcsol.

Már nem tart sokáig, pillanatokon belül megfeszül rajtam. Még 3-4 erőteljes döfés és vége van. Márk rám rogy, és mély levegő vétellel nyugtatja magát. Majd hirtelen felpattan és kiviharzik a szobából, bevágva maga után az ajtót. Hallom, hogy őrjöng, és ki tudja mit ver szét, de képtelen vagyok megmozdulni. Fájdalmasan szisszenek fel minden mozdulatomra. Tudom, hogy megérdemeltem, mégis sértődött vagyok, amiért így elintézett. Jó pár percbe bele telik, míg összeszedem magam és kikecmergek a szobából. Márkot sehol nem látom, de figyelmes leszek a fürdőből hallatszódó vízfolyásra. Elsétálok az ajtóig és ráfogok a kilincsre, lenyomom, meglepetésemre nyílik. Belépek és becsukom magam mögött, leveszem magamról a ruháimat és elhúzom a zuhanykabin ajtaját. Márk nem ellenkezik egy pillanatig sem, belépek mellé és behúzom az ajtót, hogy ne legyen minden csurom víz. Kicsit félve pillantok a szemeibe. Nem látok benne haragot, és semmi arra utaló jelet, hogy most utálna.

• Jól vagy? – kérdi végig pillantva rajtam, jelezve, hogy nem a lelki világomra célzott.

Bólintok. – Megvagyok.

• Tudom, hogy csak dugni jársz át… hogy ezért fizetsz. De néha úgy érzem, semmi egyéb nem vagyok a szemedben csak egy fasz.

Elvigyorodok, ezt nem tudom komoly arckifejezéssel lereagálni.

• Ne nevess, ennyi erővel, vehetnél magadnak egy vibrátort is. Azt csak egyszer kellene kifizetned.

Ráfogok az arcára, jóval puhább, mint az elmúlt pár alkalommal, amikor itt jártam.

• Sajnálom, te is tudod, hogy nem csak egy fasz vagy a szememben.
• Pedig, legtöbbször ezt érezteted velem. Általában jól megy, az érzelem mentes baszás, de van hogy… csak egy kicsivel ha közelebb tudhatnálak, nagyon sokat könnyítene.
• Nem szeretném, hogy bármilyen szinten is közel kerüljünk, ezt letisztáztuk.
• Tudom… – felsóhajt és átadja a zuhanyrózsát. Kiszáll, magára teker egy törölközőt.

Gyorsan letusolok, és én is magamra tekerek egy törölközőt, kezembe veszem a ruháimat, és visszasétálok Márkhoz a szobába. Egy szál boxerben ül az ágy szélén és maga elé mered.

• Lehet egy bizarr közelebb kerülős kérésem hozzád? Kölcsön adnál egy alsót, visszaszolgáltatom, ígérem.

Elmosolyodik és felpattan, előtúr nekem egyet és a kezembe adja. Bele is bújok gyorsan és ledobom magamról a törölközőt. Márk tekintete végig siklik rajtam.

• Mi az? – kérdem gyanakvóan.
• Csak, annyira szexi ez a boxer rajtad, hogy félek, megint beindulok.
• Fogd be – megcsapom a még vizes törölközővel, de elvétem, mert elkapja és megránt vele.

Szinte az ölében landolok, de megtart és átfogja a derekam.

• Mááárk… – szólok rá mosolyogva.
• Lenne kedved, itt éjszakázni?

Elgondolkodom egy kicsit a felajánlásán és azon, mennyire borzalmasan fáradt vagyok. Ásítok egyet, közben kilépek a karja fogásából és az ágyra vetem magam.

• Egye fene, egyszer belefér.
• Bárcsak a csókra is ezt mondanád.

Végig fut rajtam a hideg, és kicsit riadtan támaszkodom fel a könyökömre.

• Hogy tessék?!

Megrázza a fejét. – Semmi, semmi. – Ő is hátra veti magát, és elnyújtózik az ágyon. – A kislámpát leoltanád? Te közelebb vagy hozzá, köszi.

• Márk, komolyan kérdezem, hogy még véletlenül sem táplálsz irántam semmi féle érzéseket ugye?

Felkönyököl féloldalt és a szemeimbe néz. – Nem táplálok irántad semmit.

Tartom a szemkontaktust, végül mozdulok, és a szájára tapasztom az enyémet. Furcsa és idegen érzés. Márk azonnal reagál és visszacsókol. Hagyom pár pillanatig, majd elhúzódok, és megköszörülöm a torkomat.

• Ez, egyszeri és megismételhetetlen alkalom volt világos? Ha bármikor megpróbálod, pofon váglak.

Felkuncog és ledől az ágyra. – Rendben főnök.

Lekapcsolom a lámpát és magamra húzom a takarót. Be kell valljam, borzalmasan jó érzés már ágyban lenni a mai nap után. Pillanatokon belül elnyom az álom, szerencsére.