Vörös Kód 17.rész

• tookmag
• 2019. május 14. kedd

17. rész – Ingrid

 

Nagyon nehezen tudtam csak elaludni. Nem is tudom mi ijesztett meg jobban, az, hogy Rami ott fekszik mellettem, és minden porcikám késztetést érez a közelében lenni, vagy az, hogy bármelyik pillanatban visszaköszönhet a legyűrt alkohol mennyiség. Fogalmam sincs mikor és hogyan sikerült elaludni, minden esetre az ébredés nem esett túl jól.

Nehezen, de kikászálódok a fürdőszobába, jó alaposan megmosom az arcomat ébresztő langyos vízzel, szemügyre veszem magam a tükörben. Annyira nem is borzalmas az összkép, mint amilyen ramatyul érzem magam. Kifésülöm a hajam és összegumizom egy kontyba, megmosom a fogamat és még egyszer leellenőrzöm, a karikákat a szemem alatt. Felsóhajtok és elhagyom a fürdőszobát.

Megállok a szobaajtóban és nem bírom ki, hogy ne időzzön el a tekintetem. Fogalmam sincs, mióta nézem Ramit, de összeszedem magam egy halk sóhaj kíséretében és megindulok a lépcső felé. A konyhába sietek és felteszek két adag kávét főni. Míg a kávé lefő, addig rendet rakok a nappaliban, eltüntetem minden nyomát annak, hogy itt tegnap alkoholt fogyasztottunk. Elkészítem a kávémat, majd mikor a másik csészéhez kezdenék, rádöbbenek, hogy fogalmam sincs Rami hogy szereti a kávét. Egy életem, egy halálom gondolom, és megcsinálom az övét is olyanra, ahogy én szeretem. Visszafelé még egyszer bepillantok a nappaliba nem maradt-e elől valami, mikor nem találok semmit, halk léptekkel megmászom az emeletet. A szobaajtót csak halkan lábbal beljebb hajtom, a kávékat az éjjeli szekrényre teszem és visszafészkelem magam az ágyba. Kicsit el is mosolyodok magamon. Mi ütött beléd? Mikor lettél te ennyire romantikus? Ágyba kávézol? És ha kiborul és az egész ágygarnitúrát lehet lecserélni!? Elhessegetem a gondolataimat, bekapcsolom a tv-t és gyorsan lenémítom. Nem mintha nagyon érdekelne, mi megy benne, de félek, ha nem próbálnám meg lekötni magam valamivel, míg Rami felébred, arra kéne kelnie, hogy az arcát fürkészem. Így is nagyon nehezemre esik a televízióra koncentrálni.

• Mit nézünk?

Úgy összerezzenek, még a távirányító is kiesik a kezemből, persze amilyen béna vagyok, végig csúszik a combomon és koppan a padlószőnyegen. Kicsit riadtan pillantok Ramira, aki persze fülig érő mosollyal figyel engem. Összehúzom a szemöldökömet, majd lehajolok a távirányítóért. Majdnem lefejelem Ramit, amikor próbálom vissza rendezni magam a kiindulási pozícióba. Nagyjából egy leheletnyi hely marad köztünk, és még ki sem egyenesedtem rendesen.

• Kávé illatot érzek, ha nem csal a szimat rendszerem, már pedig az sosem csal!

Legalább kétszeresére gyorsul a pulzusom, és minden erőmre szükség van, hogy meg tudjak szólalni.

• Öhm… Jó reggelt. – tartok egy kis szünetet, ezalatt felpillantok a szemeibe, ami talán nagy hiba volt, mert újabb pár másodpercbe telik, mire folytatni tudom – Igen, csak nem tudtam, hogy szereted és talán ezt is meg kellett volna kérdezzem tegnap. Viszont elszalasztottam a lehetőséget, így kénytelen leszel úgy inni, ahogy én szeretem.

Megforgatom a szemeimet és a kávékért nyúlok, odaadom neki a sajátját, a magamét pedig kortyolgatni kezdem. Kicsit feszülten próbálom figyelni a Tv-t, persze Rami esélyt sem ad rá.

• Nálad némafilmként szokás televíziót bámulni? – szürcsöl egyet a kávéból és az ölébe engedi a bögrét.
• Nem, csak nem akartam, hogy arra kelj, ahogy üvölt a masina – szemrehányóan nézek rá, bánt a feltételezése, habár tudom, hogy poénkodni próbált.

Adok egy kis hangot a tv-re, valami természet film megy éppen, semmi érdekes, inkább csak amolyan háttérzajnak megfelelő.

• Miért vállalod a cikkem megírásában való segédkezést?
• Talán csak bűntudatom van, amiért a legutóbbi kezelésen elvesztettem a fejem.
• Azt hittem, ki fogsz akadni, ha megtudod, hogy újság író vagyok. Komoly indulatokra számítottam, meg késdobálásra.

Rami felé fordulok és előveszem a “nekem ehhez még túl korán van” arckifejezésemet.

• Lehet, hogy nem látszott, de ki is akadtam. Aztán meggyőztem magam, hogy te is kiakadhattál, amikor közöltem veled, hogy a fájdalmadra – elhallgatok, megköszörülöm a torkomat – szóval a lényeg, hogy most egálban vagyunk.
• Egálban – ismétli meg utánam kissé gépies monoton hangon.

Lehörpintem a kávémat és visszarakom az éjjeli szekrényre a bögrét. Befészkelem magam, Rami felé fordulok, és kényelmesen hátra dőlök. Végig nézek rajta, megfigyelem a kócos haját, ahogy a vállára omlik. A szemöldökét, ami tökéletes pontossággal rendben van tartva, az orrán a görbületet, végül az ajkait, amik már szinte az első találkozásunk óta hívogatóan vonzóak. Amikor észreveszi, hogy bámulom, talán kissé zavarba jön, ez azonnal megtetszik és felébreszt bennem valamit. Először megpróbál nem tudomást venni rólam, és arról, amit csinálok, majd gyorsan ő is megissza a kávét és elém tolja a kávés bögrét.

• Köszönöm, nagyon finom volt a kávé – kényszerít rá, hogy elvegyem, így muszáj megmozduljak, pedig nagyon kényelmesen feküdtem.

Leteszem a bögréjét, talán kissé túl lassan is. Majd még időhúzás gyanánt megigazítom, mintha félnék tőle, hogy le fog esni. Végül nem marad már más tennivalóm. Megköszörülöm egy kicsit a torkomat és visszahelyezkedem az ágyra.

• Szeretnék kipróbálni valamit – fordulok Rami felé.

A válaszát nem igazán várom meg, vagyis én megvárnám, de a testem már elindul Rami felé. Csak lassan közelítek, megadva minden esélyt arra, hogy meggátoljon abban, amire készülök. Pechemre nem tűnik úgy, mint aki meg akar akadályozni, viszont támogatónak sem mondanám. Összeszedem minden bátorságomat és egyre közelebb hajolok, teljesen egyértelművé téve ezzel a szándékomat. Már alig van köztünk három centi, ekkor jelenik meg Rami szája szélén az a mosoly, amitől mindig teljesen megbolondulok. Most végre nem akarom megakadályozni magam, sem pedig visszafogni. Rami is mozdul, bár sokat nem kell már neki. Alig bírom elfojtani a nyögésemet, ami feltör belőlem a puha ajkak érintésére. Meleg, puha és eszméletlen jó érzés. Habár a nyögést sikerült elfojtani a légzésem, akaratom ellenére is felgyorsul. Érzem Rami nyelvét, ahogy utat próbál kérni magának. Résnyire nyitom az ajkaimat ezzel elfogadva a tolakodását és végig simítok a nyelvén a sajátommal. Kezd felhevülni a testem, lüktetnek az ereim és arra leszek figyelmes, hogy markolom a takarót, amin ülök. Elszakadok a nyelvétől és nyomok még egy gyors, de biztonságos puszit az ajkaira mielőtt elhajolok.

• Öhm – ismét meg kell köszörüljem a torkomat. – Ezt még a zálog póló miatt, vedd úgy, hogy kiváltottam.

Nem érkezik azonnal válasz, kicsit meg is rémít, nem bírom ki, hogy ne nézzek rá. Viszont csak mosolyog és engem bámul.

• Úgy érzem, többször kellene zálogba vegyem a pólódat.
• Fogd be.

Felkuncog és kikászálódik az ágyból. Nem sieti el az ajtómhoz jutást, úgy érzem, alig bírom levenni róla a szemem.

• Visszajössz még? – szalad ki a számon, de mire kimondom talán kicsit meg is bánom.

Megtorpan az ajtóban és visszanéz rám, szemezünk pár pillanatig, ami pont elég arra, hogy zavarba is jöjjek. Végül megrázza a fejét és elmosolyodik.

• Kilyukad a gyomrom, szóval igazából összedobhatnál nekem valami reggelit.

Esélyem sincs válaszolni neki, már kint is van az ajtón én pedig a tv-idegesítő pofázására leszek figyelmes. Beletemetem az arcomat a tenyerembe, megdörzsölöm kicsit és veszek pár mély levegőt. Az igazat megvallva úgy érzem, ha Rami most nem mondott volna nemet, semmi nem állított volna meg.

Felsóhajtok, összeszedem magam és gyorsan átöltözök. Lecsekkolom a napi programomat, aztán felsóhajtok és indulok a konyhába. Egyik kezemben a két kávés bögre csörömpöl, másikkal a kis noteszembe nézegetem a mai időpontosokat. A konyhába érve biztos helyre teszem a noteszt, a bögréket pedig a mosogatóba teszem. Nem vagyok egy nagy konyha művész, de talán némi rántottával majd sikerül elbűvöljem Ramit. Hamar meg is van és igen csak jó reggeli alapanyag. Gyorsan felütöm a tojásokat, vágok bele hagymát, sonkát és reszelek hozzá egy kis sajtot is, az íze kedvéért. Mire Rami lejön, még ki is tálalom őket és egy kis zöldséget is vágok össze egy külön tálkába.

• Hű, wáo… Igazság szerint arra gondoltam, hogy ruha nélkül várj a hálóban, de talán ez is megteszi – pofátlan vigyorral foglal helyet az asztalnál.

Ráncolom a homlokomat és én is leülök vele szembe, figyelem egy darabig, de végül én is elmosolyodok.

• Hát az a vonat már elszáguldott, elég sűrű napom lesz.
• Akkor gyorsan faljam be, és már itt se vagyok?

Elmosolyodok és megrázom a fejem. – Még van egy szabad órám.

• Ó az alatt, még két menetet lenyomtunk volna.
• Ja, aztán éhen halsz hazafelé. Azt nem biztos, hogy megkockáztatnám.

Felszúr egy falatot a villájára és jó alaposan elemezve rágja meg, majd megismétli a műveletet, de eszik hozzá kenyeret és a zöldségből is kiszolgálja magát. Mikor látom, hogy jóízűen hozzá kezd a tényleges fogyasztáshoz, én is enni kezdek. Már majdnem a végére érek, mikor a szemem sarkából észreveszem, Rami fürkésző tekintetét.

• Kérdezhetek valamit? – teszi a villáját az üres tányérra, megtörli a kezét és összekulcsolja az asztal felett.
• Ez már maga a kérdés volt, vagy jön még egy? – húzom az agyát kicsit.

Eszembe jut, hogy mi van, ha a fent történtekről akar kérdezni, kicsit össze is szorul a gyomrom, még jó, hogy a reggelim nagyja részét már megettem.

• Mikor legelsőnek itt jártam, és nem akartál velem foglalkozni, említetted, hogy volt egy lány, aki különleges volt és a legdurvább szerződést írta alá. Vele mi történt?

Sokkal rosszabbul érint a kérdése, mint azt gondoltam. Most úgy érzem bárcsak a fent történtekről kérdezett volna inkább. Nem is tudok azonnal válaszolni, jól át kell gondoljam ennek a lehetséges következményeit.

• Nem hinném, hogy jót tenne a kapcsolatunknak, ha mesélnék róla.
• Egyre kíváncsibbá teszel!
• Jó, legyen – felemelem megadóan a kezeimet – de aztán ne mondd, hogy nem szóltam előre – veszek még egy nagy levegőt és leteszem az evőeszközöket a kezemből. – Szóval, röviden annyi, hogy ez a lány, hívjuk mondjuk Emíliának, hogy könnyebb legyen beszélni róla a továbbiakban. Nagy bűnét jött meggyónni hozzám, ezért is kérte a legdurvább szerződést. Az elején úgy tűnt nagyon veszett az ügy és egyre keményebb és durvább dolgokat kért tőlem. Ebben a legszörnyűbb az volt, hogy nem is esett nehezemre megtenni őket. Majd egyszer csak kezdett javulást mutatni. Nagyon jóban lettünk és túlságosan is közel kerültünk egymáshoz, a kezelések alatt, és a kezeléseken kívül is. Engem az tüzelt fel, hogy fájdalommal egybe kötött gyönyört okozhattam neki, őt pedig fogalmam sincs, mi vezérelte. Majd ez így működött egy darabig, aztán elkezdett ritkábban járni. Majd egy napon csak annyit mondott, hogy az utolsó kezelésre jött és ezt annyira maxoljam ki, hogy ő maga kérje, hogy legyen vége – itt nyelnem kell egyet, belepillantok Rami szemeibe, de inkább a tányért bámulom. – Amikor kimondta a mentő szavát, nem tudtam leállni – újabb hosszú szünetet tartok. – Annyira haragudtam rá, hogy elhagy, hogy ki akartam élvezni az utolsó alkalmat, amit vele tölthetek. De nem jött a megváltás. Végül is nem történt semmi baj, de a tekintetét sosem fogom elfelejteni, amikor távozott tőlem.

Nagy és kínos csend telepszik ránk. Látom Ramin, hogy emészti a hallottakat. Fogalmam sincs, hogy mit kéne most mondanom, vagy tennem.

• Kérsz esetleg narancslevet? – próbálom megtörni a hallgatást.
• Azóta próbáltad felvenni vele a kapcsolatot?

Megrázom a fejem és eltolom magam az asztaltól. A hűtőhöz sétálok, és elő veszem a rostos narancslevet. Töltök két pohárba és az egyiket Raminak adom, de már nem foglalok helyet az asztalnál.

• Nem kerestem fel, ő sem engem és ez így is van jól.

Bólint egyet, kortyol a narancsléből és újra rám néz. – Velem kapcsolatban is olyan érzéseid vannak, mint Emíliával kapcsolatban voltak?

• Mármint mire gondolsz? – meglep a kérdése, de próbálom leplezni.
• Azt mondtad, a fájdalmamra élvezel.

Eszméletlen mennyire könnyedén dobálózik ezekkel a szavakkal, mintha semmi súlyuk nem lenne.

• Ezt nehéz lenne behatárolni, magam sem tudom pontosan, mit érzek veled kapcsolatban. Csak azt tudom, hogy olyan irányba csavartad el a fejem, ami részemről akár végzetes hiba is lehet, hogy hagytam neked.
• Ó, szóval elcsavartam a fejed? – jelenik meg ismét a pimasz mosoly az arcán.
• Na, nekem kezdődik a munkaidő kislány, és még készülődnöm is kell, szóval úgy hiszem, ideje lenne hívnod egy taxit – terelem a témát éles váltással.

Persze Rami vigyorát nem sikerül letörjem, de megköszöni a reggelit és a nappaliba megy a táskájához. Gyorsan bedobálom a mosatlant a mosogatógépbe és elindítom a programot. Mire beérek a nappaliba, Rami már be is fejezte a telefonbeszélgetést. Végig nézem, ahogy elrakja a készüléket a táskájába, aztán rám néz és megindul felém. Fogalmam sincs, hogy miért, de egyáltalán nem tiltakozom a közeledése ellen. Meg sem áll, csak mikor már annyira közel ér, hogy ismét vadító illata varázsol el. Keze finoman az állam alá csusszan, de a tekintete szigorúvá válik.

• Még valamit tisztáznunk kell. Köztünk semmiféle kapcsolat sincs. Főleg nem olyan, amit tönkre tehetne bármilyen beszélgetés a múltadról.

Kissé megkönnyebbülten nézek rá, és némileg hálás is vagyok az érett gondolkozásáért. Amennyire fiatal, annyira megfontolt és határozott. Talán ez az ami, a legjobban vonz benne. Bólintok egy kicsit bizonytalanabbul, mint szerettem volna, de Rami mosolyogva elengedi az állam, és még közelebb lép hozzám.

• Persze ez még nem zárja ki azt, hogy ne tehetnénk meg ezt – keze az arcomra csúszik, és ajkai már az enyémet kóstolgatják.

Kinyújtom a kezeimet és a csípőjénél fogva közelebb vonom magamhoz. Nem ellenkezik, sőt még hozzám is simul. Nyelve játékosan táncol az enyémmel, egyáltalán nem érzelmesen, viszont valami mégis van benne, ami különlegessé teszi és ez talán pont az a ridegség, amit mindketten arra alkalmazunk, hogy távol tartsuk a másikat magunktól. Elszakad a számtól és a szemeimbe néz.

• Ne felejts el hívni, az újabb kezelésem időpontja miatt! – ellép tőlem és összeszedi a cuccait.
• Nem fogom, ebben biztos lehetsz.

Dudaszó hallatszik kintről, ez biztosan a taxi hangja lesz. Megyek is ajtót nyitni, nehogy azt higgye, hogy rossz címre jött. Rami vet még rám egy lopott pillantást mielőtt távozik, én pedig nem várom meg míg beül a taxiba és elhajt, hanem gyorsan bezárom utána az ajtót és készülődni kezdek. Sok teendőm van még mára, ideje lesz neki állni, ha nem szeretnék elúszni a nap végére.