Ingrid szavai pörögnek a fejemben. Meg kell emésztenem a szavait. Nem akarok elhamarkodottan ítélkezni. Már ha efelett egyáltalán lehet ítélkezni. Elvégre én mentem el hozzá, én kényszerítettem rá, hogy foglalkozzon velem. Túl hosszúra nyúlik a csend. Észreveszem Ingriden a megbánás jeleit. Már látom, hogy azt fontolgatja, bár el sem jött volna. Nem igazán voltam ilyesmire felkészülve, se arra, hogy eldöntsem, egyáltalán ezzel az egész Ingrid dologgal mit akarok kezdeni.
Nem akarom hallani, hogy nem kellett volna idejönnie, nem kellett volna ezt vagy azt elmondania. Megköszörülöm kicsit a torkomat, közben a meglepettséget elemzem Ingriden. Biztos vagyok benne, hogy ilyen lépésre nem volt felkészülve tőlem.
Lassan elemelem a kezem, de a szemeim le sem veszem róla. Neki is cikáznak a szemei az enyéim között. Majd lassan, de határozottan megrázza a fejét.
Azonnal mozdulok, magam sem tudom milyen felindulásból. Megszüntetem azt a féllépésnyi távolságot, ami eddig volt köztünk. Kezem Ingrid arcára csusszan, és már hajolok is. Meglepve tapasztalom, hogy kezével elrántva az enyémet a mellkasomnak tolja, megtart, és arcát pedig teljesen elfordítja. Így nagyjából a fülébe tudnék adni egy puszit. Visszahőkölök, de csak annyira hogy rálássak. Hallom, hogy felgyorsul a légzése, majd lassan visszafordítja a fejét és mélyen a szemembe néz.
Megszorítja a kezemet, szemei szinte szikrát vetnek rám. Felsóhajtok, hátralépek egyet és elhúzom a kezem.
Karba teszi a kezeit és a tavat nézi. Ellenben én az arcát figyelem, ahogy összeszorítja az állkapcsát majd ismét elengedi és megint. Fogalmam sincs, mi van kialakulóban.
Tart egy kis szünetet, aztán lassan rám néz, én még mindig bűvölöm.
Bólintok egyet, aztán hátralépek és meglököm a vállát, elindulok és a fagyizót veszem irányba. Nem telik bele sok idő, már indul is utánam, de számításaim ellenére megfogja a kezem és visszahúz.
Nem ez volt a szándékom, de a reakcióját látva kedvem támad játszani vele. Így hát elé lépek, szélesen elmosolyodok.
Meglepi a lépésem, kissé hátra is hőköl, de nem engedi el a kezem. Látom rajta a zavarodottságot, így még szélesebbre húzom a mosolyom.
Méreget egy darabig, majd úgy dönt ő is beszáll a játékba és elmosolyodik.
Fürkészem még egy kicsit, majd végül bólintok. És megszorítom a kezét.
A továbbiakban egész önfeledten elbeszélgettünk. Finom volt a fagyi, Ingridnek is ízlett, meg is említette, hogy örül neki, hogy megmutattam ezt a helyet. A park hangulatával kapcsolatban is jó véleményen volt. Elköszöntünk, de meg ígértem neki, hogy átgondolom a kezeléseket, és mindenképpen jelentkezni fogok.
Most hogy már a házunk előtt toporgok, azon kezd el kattogni az agyam, hogy Dóra vajon mennyire van kibukva. Minden bizonnyal pillanatokon belül kiderül. Még egy utolsó levegővételnyi idő és benyitok. Egyenlőre semmi nesz, de reménytelenül indulok a szobám irányába. Csak percek kérdése, és egy nagy veszekedés elébe nézek. Próbálom halkan megmászni a lépcsőket, de túlerőltetettnek sem akarom tettetni, hogy bujkálnék. Amint felérek a lépcsőn, Dóra máris kilép a szobájából és karba teszi a kezét.
Elindulok Dóra felé, közben már kattog az agyam, hogy mit találjak ki, de végül is feladom.
Megvonom a vállamat. – Nem bántam meg, hogy elmentem hozzá.
Nem hagyja, hogy befejezzem. Felém lendíti a karját, de elhajolok.
Elcsuklik a hangja. Könnyek szöknek a szemébe. Fogalmam sincs, most mi fog történni, de csak megtörli a szemeit.
Hátat fordít, visszalép a szobájába és úgy vágja be az ajtót, hogy az majdnem kiszakad a helyéről. Bámulom még pár másodpercig, de nem nyitja vissza. Belépek a szobámba és én is magamra csukom az ajtót. Leülök a laptopom elé és felnyitom. Bepötyögöm a jelszavam, aztán veszek egy nagy levegőt és bámulni kezdem a monitort. Más esetben Dóra egész biztosan nem állta volna meg, hogy ne verjen meg, vagy legalábbis próbáljon meg fizikailag bántalmazni. Egész gyerek korunkban ez volt. Ha neki rossz kedve volt, bántotta valaki, büntetésben volt a szüleink által, folyton én ittam meg a levét. Most viszont visszafogta magát. Ura volt a cselekedeteinek. Talán, tényleg szüksége van Ingridre. Egyszer az életben lehetnék jó testvér, félretéve a gyerekkori utálatot. Beszélnem kell Ingriddel, hogy ne hagyja abba a kezelést, mert jó úton halad.