Vörös Kód 1.rész

1. rész – Rami

Augusztus közepe van, nővérem nyaralni ment a pasijával egy kis apartmanba, Hajdúszoboszlóra. Nem is a nővérem lenne, ha nem felejtette volna el kikapcsolni az elektromos berendezéseket a szobájában.  Még munkába voltam, amikor hívott, hogy ha hazaérek, mindenképp áramtalanítsam a szobáját.

Ahogy hazaérek első dolgom felszaladni az emeletre, beroncsolni a szobájába és az íróasztala alá mászni. Meg is volnék vele, persze amilyen ügyetlen vagyok, a kimászás már nem megy teljesen akadály mentesen. Sikeresen beverem a fejem, ezzel rendesen meglökve az amúgy is teljesen instabil íróasztalt. A tolltartó állvány azonnal megadja magát és hangos koppanással jelzi érkezését a parkettán. A tollak szanaszét repülnek, gurulnak. Vágok egy grimaszt és nekiállok összeszedni őket, amikor egy kis cetlin akad meg a szemem, ami a tollak között hever. Megfogva már nem is igazán cetli, inkább egy kártya. Egy hirdető kártya, valami PainSolution Vip vállalkozásé.

Összeszedem a tollakat, visszarakom az asztalra, de a kártyát továbbra is szorongatom az ujjaim között. A neve azonnal felkeltette az érdeklődésem, és dolgozni kezd a fantáziám is. Végül is csak újságíró vagyok, vagy mi. Úgyis épp szükségem lenne egy új cikkre, pont kézenfekvő, hogy a kezembe akadt. Zsebreteszem a kártyát és már indulok is a saját szobámba. Levágódom a gépem elé és pötyögni kezdem a kártyán látott nevet. Szerencsémre nem kell sokat keresgélnem, a kereső harmadik találatában már ott is ékeskedik. Az oldalra kattintva egyből egy +18-as tábla fogad, amin persze jót mosolygok. Sikerül bejutnom a kezdőlapra. Kicsit ledöbbenve veszem szemügyre a képeket, az írásokat, a hirdető szövegeket. Az első kérdés, ami eszembe jut az az, hogy ez mi a szart keres az én nővéremnél.

Pár percnyi kattintgatás, lapozgatás után, ráakadok egy elérhetőségre. Nincs pont itt a szomszédban, de szükség esetén messzinek sem mondható. Tömegközlekedéssel nagyjából egy óra, ami autóra átformálva, körülbelül 40 perc. Nem értem, hogy miért keltett bennem ekkora érdeklődést ez az oldal, de egyre inkább csak azt érzem, hogy szeretném magam minél jobban beleásni a témába. Semmi konkrétat nem találok, csak egy kis [link]-et az elérhetőség alatt. Nincs más hátra, mint előre. Rákattintok, erre azonnal feldob nekem egy kis ablakot. „Írja be a kódot”. Remek! Fel is szisszenek. Tanácstalanul bámulom a monitort, amikor hirtelen megjelenik a szemem előtt a kis kártya. Előtúrom a zsebemből és megkönnyebbülve látom, hogy rajta van a KÓD. Pedig már épp készültem feladni és elvetni az ötletet. Egy pillanatig még hezitálok, de végül bepötyögöm és leütöm az entert. Egyből bedob egy újabb honlapra, ahol felül csak ennyi szerepel: Ingrid… ismerd meg titkos vágyaid. Elmosolyodok a feliraton, még mindig nem tudok továbblépni azon, hogy a nővérem ilyeneket őrizget magánál. Gyorsan végigfuttatom a szemem az adatlapon, majd ledöbbenve nézem a képeket. Egy igen csak vonzó 35év körüli nő. Pár percig még pásztázom a tekintetemmel, nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik az, amit látok. Az újságírás mellett saját személyem is tombolni kezd bennem.

Az adatlapon bal fent ott is van a „vegye fel a kapcsolatot Ingriddel” felirat. Még egy nagy levegővétel és már meg is nyílik előttem egy új ablak. Valami automatikus üzenetféleség fogad. „Üdvözöllek ismét nálam, kedves Dóra! Miben lehetek a segítségedre?”

Meglep az üzenet, de végül is logikusan hangzik. Ezek szerint Dóra nem csak tartogatja a kártyát, hanem használja is. Pár pillanatig tanácstalanul bámulom a monitort, az üzenetet, de a kíváncsiságom nem csillapodik. Sőt, egyre inkább érdekel. Kezd bennem pezsegni a téma utáni vágy, az anyaggyűjtés, tapasztalatgyűjtés. Végül is, mit veszíthetek? Ha Dóra nevében írok, még csak nem is feltűnősködöm. Vajon tényleg használta már a szolgáltatást? Vagy csak, nekikezdhetett? Egyáltalán minek van neki ilyesmire szüksége? Mindig ő hangoztatja a legjobban, hogy ő így és úgy hetero, és rá sem bírna nézni egy nőre sem “úgy”. Akkor ez most mégis mit jelentsen? Elmosolyodok és gépelni kezdek.

>Kedves Ingrid. Nagyon élveztem a legutóbbi találkozásunkat. Szeretnék újabb időpontot egyeztetni veled, ha megoldható minél hamarabb szükségem lenne rád.<

Párszor még visszaolvasom, bár már úgysincs mit tenni, kitörölni, vagy meg nem történté tenni már nem tudom.

>Kedves Dóra! Részemről volt az öröm és megtiszteltetés. Örülök, hogy újra bizalmat szavazol nekem, de nem azt mondtad, hogy pár hétig nem találkozhatunk, mert nyaralni mész?<

Félig döbbenten, félig izgatottan nézem a választ. Szóval ez egy folyamatban lévő dolog. Nem semmi! Ezek után próbálja meg bemagyarázni nekem, hogy nem érdeklik a perverz dolgok. Micsoda álszent! Azonnal kattogni kezd az agyam. A válasz minősége egyszerűen feltüzelő.

>Sajnos nem minden alakult a terveink szerint így előbb véget ért a vakációnk. Így gondoltam, ha már úgyis belefér az időmbe, akkor kellemeset a hasznossal. Úgy érzem, ismét szükségem lenne egy kis „támogatásra”. A legutóbbi alkalom óta, nagyon sokszor eszembe jutottál.<

Már szinte vigyorgom, miközben írom a levelet. Vajon hányszor járt nála? Milyen stílusban beszélt hozzá? Némi lebukási izgalom keveredik a kaland izgalmával. Ettől még inkább rákapok az ötletre.

>Én is nagyon kellemes emlékeket őrzök a legutóbbi konzultációnkról. Ha folytatni szeretnéd a terápiát, annak elsődleges feltétele, hogy minden korábbi konzultációnkon szerzett külsérelmi nyomnak megfelelően gyógyultnak kell lennie. Ez esetben a jegyzeteim szerint a csuklódat, bokádat, hátadat illetőleg a melleidet érintik.<

Jobban belegondolva az elmúlt héten mindig valami hosszú ujjú póló, volt rajta. Valami pezsegni kezd bennem, többször is átolvasva a sérülési nyomokat. Nem volt még ilyenbe részem, de elképzeléseim vannak felőle, hogy mehetnek a dolgok. Ha mást nem, egy újságcikk erejéig biztos jó tapasztalatgyűjtési lehetőség.

>A nyomok már egészen, elmúltak, illetve kényesebb területen nagyon minimálisan látszódnak csak. Készen állok egy újabb konzultációra, testileg és lelkileg is.<

Remélem, hogy elég meggyőző tudok lenni, kellemetlen lenne már itt befuccsolni az ügyben.

>Természetesen hiszek neked, de tudod, hogy vannak szabályok, amikről az elején beszéltem. A magam és a kliens védelmében erről fotók segítségével, illetve webkamerán keresztül kell meggyőződnöm, csak akkor adhatok másik időpontot. Ez természetesen nem ellened szól kedves Dóra, mindösszesen ez a protokoll lett kitalálva a cégnél.<

Kissé sokkolóan ér az újabb üzenet. Azonnal magába kerít a tanácstalanság. Már majdnem fel is adom, hiszen… biztos felismerné, hogy nem Dóra háta. Arról nem is beszélve, hogy kisebb melleim vannak Dóráétól. Nem sokkal, de észrevehető a különbség, ha még a csuklóm, és a bokám esetleg be is játszanám, esélyem sincs. Remény vesztve támaszkodom az asztalon, amikor bekattan valami. Mázlim, hogy nővérem imádja fotózgatni magát. Még egy időben komolyabban szekáltam is miatta, hogy minek csinál magáról ennyi képet. Felpattanok az asztaltól, kihúzom a fiókom, és kitúrom a pendriveomat. Szinte sprintelek Dóra szobájáig. Ismét be az asztal alá, benyomom a kapcsolókat és életre keletem a gépét. Ez eltart pár percig, de hisz a precíz képcsinálások is eltartanak. Nővérem van annyira hülye, hogy mindenhová ugyan azt a jelszót használja már vagy 1000 éve, úgyhogy simán bejutok a gépébe. Képek mappa, és már meg is látom, ami nekem kell. Van ott aztán minden. Még olyan is, amit meg is bánok, hogy megláttam. Bár a nővéremről van szó, de… azt hiszem még semmit sem tudok róla. Kiválasztok pár képet majd Paint barátommal kicsit rávágok itt-ott és mehetnek is a pendrivera. Kész mázlistának érzem magam, hogy ezt meg tudtam oldani. A csuklóm és a bokám necces, de talán elhiszi, hogy az övé, ha elég közelről fotózom. Csinálok azokról is pár képet, gondosan kikapcsolom a gépet, áramtalanítok és rohanok vissza a saját szobámba. Feltöltöm a gépemre a képeket és már csatolom is őket Ingridnek. Már csak reménykedni tudok, hogy nem fog gyanút.

>Tessék, a kért képek. Persze tudom, hogy miben állapodtunk meg, és tiszteletben is tartom a játékszabályaidat<

Megtalálom a kis ablakban a „webkamera” ikont is. Nagyon sóhajtok, mielőtt rákattintanék, majd várom, hogy Ingrid elfogadja hívásomat. Amint megjelenik pár pillanatig érdeklődve meredek a monitorra. A kamerán keresztül csak fekete fehérben látom a nőt, mögötte egy világos konyhával egybekötött nappali van. Illetve van egy öblös borospohár is a jobb kezénél. Mosolyog és integet is, aztán hátrasimítja a haját a válla felett. Jó hosszú haja van, az egyszer biztos! Én is elmosolyodok és visszaintegetek. Nagyon durva egyébként, hogy bátran mosolyoghatok, mert Dórával még a fogaink is pont ugyan akkorák, és ugyan abban a szögben nőttek ki. Ezt onnan tudom, hogy anno sokat baromkodtunk azon, mennyi mindenben nézünk ki totál ugyan úgy. Bár ettől eltekintve még mindig aggódom, hogy mégis gyanút fog, hogy nem Dóra vagyok.

>Szia Dóra! Ez megnyugtató… fekete-fehérben is gyönyörű vagy.<

Elmosolyodok, hogy bekapta a csalit. A legtöbb ember elsőre minden ráharap. Így már több eséllyel indulok hozzá.

>Örülök, hogy sikerült megnyugtatni. Remélem így már beszélhetünk meg időpontot.<

>Természetesen. Milyen típusú kezeléssel szolgálhatok?<

>Valami lightosabb kezelés érdekelne most.<

Az arcán egyből kiüt, hogy megrökönyödve olvassa az üzenetet. Kissé talán zavart is lesz, nézi picit a billentyűzetet, mielőtt gépelni kezd.

>Túl keménynek érezted a múltkori konzultációt?<

Mosolyra húzódik a szám, akár még azt is mondhatnánk, hogy elvigyorodok. Beharapom az alsó ajkam mielőtt neki kezdek gépelni.

>Minden nagyon jó volt, csak most egy kicsit enyhébb bánásmódra lenne szükségem. Ennyi. Persze, ha ez nem gond neked.<

>Nekem a legfontosabb a Te maximális elégedettséged, tudod a játékszabályokat: vörös a jelszó, ha kellemetlenül érzed magad egy adott szituációban.<

>Nem volt semmi kellemetlen, hisz akkor szóltam volna, ahogy azt megbeszéltük. Szimplán csak, most finomabb bánásmódra vágyom, mondjuk kötözés nélkül.<

>Szíj, vibrátor, egyéb segédeszköz?<

Nyelek egy nagyot a székbe süppedek egy kicsit. Ezt mind használták volna legutóbb? Mivel még sosem volt ilyenben részem, így bizonytalanul olvasom a felsorolást. Aztán megemberelve magam végül rábólintok az egészre.

>Ezek teljesen rendben vannak.<

>Helyes, akkor gondolom a forró viaszos kezelésre is igényt tartasz, ha már ilyen szépen gyógyultál. Veszek új gyertyákat. Emlékszem milyen élvezetet jelentett az illatgyertyás kezelés.

Fintorogva és picit fájdalmasan olvasom a következő pár sort.

>Akkor mikorra kaphatok következő időpontot?<

>Mához egy hétre? <

Elgondolkozva nézem a dátumot. Végül is még jó lenne, de…

>Esetleg előbbi időpont nincsen?<

>Nagyon nehezem megoldható és súlyos sürgősségi feláras lenne a konzultáció. Mivel másik klienst kéne hátrébb sorolni.<

Sóhajtok egyet, majd megadom magam.

>Rendben, akkor megfelel egy hét múlva az időpont.<

>Rendben, este 8, a szokott helyen?<

Rábólintok még az időpontra is, aztán elbúcsúzunk. Akkor egy hét múlva… a szokott helyen. Bár fogalmam sincs, hogy hol van a „szokott” hely. Azt csak Dóra tudja. És én vajon honnan fogom megtudni? Biztos, hogy felírta valahová. Kikapcsolom a gépem. Hátradőlök a székemben, sóhajtok egy nagyot. Mibe kezdtem bele? Mit csinálsz Rami? Teljesen elment a józan eszed?