44.rész – Emese
Nem ment jól a verseny. Nagyon nem. Nem voltam formában. Laura egész nap a fejemben volt.
A szavai a tekintete, még az érintése is. Szinte égette a bőrömet.
Harmadik lettem, dobogós, de ennyi erővel utolsó is lehettem volna, hogy Greg szavait idézzem. Kérdezte, hogy mi bajom? Mondtam neki, hogy semmi, csak kicsit rosszpasszban vagyok. Persze őt az nem érdekli, szedjem össze magam legközelebbre. Kedves. Mint mindig.
Már hazaindultam volna, amikor Lóránt elkapott. “Hééé csajszi rég láttalak, mizu veled?” ugrott szinte a nyakamba. Neki legalább örültem. Bár nem engedett hazamenni, azt mondta addig nem mehetek, míg meg nem iszok vele legalább 3 sört. Viszont baromi jót beszélgettünk, el is szaladt az idő már megint. Most már tényleg mennem kell. Úgyhogy megköszöntem a társaságát, közöltem vele, hogy hamarosan találkozunk aztán indultam is. Nem figyelem, hogy követ e valaki. Miért követne bárki is? Szar voltam ma nem érdemlek gratulációt. Már messziről kinyitom a kocsimat, hogy mire odaérek, már csak be kelljen ülni. Már csak pár lépésre vagyok a kocsitól, mikor megszólal mögöttem egy ismerős hang.
Meglepődök, de felismerem a hangot. Megtorpanok, összeszorul a kezem a kulcson. Lehajtom a fejem, mély levegőt veszek, és megpróbálok nem reagálni. Ismét a kocsim felé lépek. Csak beülök és itt hagyom. Mondom magamnak. Még jobban dühíti, hogy nem reagálok semmit.
Lecsukom a szemem, már csak pár lépés. Hagyd figyelmen kívül. Ne foglalkozz vele. Nem éri meg Ráadásul piás. Nem kicsit, hallani a hangján. Csak ülj be és menj el.
Felgyorsíthatja lépteit, mert elém toppan. Szemei már vérben vannak, erős alkohol szaga van. Vállamnál fogva meglök.
Két másodpercre sincs szükségem, hogy elpattanjon az agyam amint meglök. Piásan egyébként is csettintésre el tudok borulni. Elé is lépek azonnal.
Az arcomba hajol vigyorogva. – Különben?
Neki dől az ajtónak. – Előbb ígérd meg, hogy lekopsz.
Megvonom a vállam. – Nem vele van bajom, hanem veled. Unom, hogy téged kell bámulom. Ráadásul ez a versenyzés… kész vicc.
Ökölbe szorul a keze, vicsorogva lép közvetlenül elém, orra majdnem az enyémhez ér.
Megint vigyorog. – Majd megfürdök. És te mit tudsz tenni a szánalmas leszbikusság ellen?
Meglep a felvetése, de széles vigyorra húzódik a szám. – Csak nem bántja az is a pici lelkedet, hogy több nővel van dolgom, mint neked, amellett, hogy jobban is vezetek. Irigykedsz? Duplán jobb vagyok, öcsi.
Felnevet, hangosan. – Álomvilágban élsz kislány. Feleannyi csajod sem volt, mint nekem.
Megvonja a vállát. – Nem én hoztam fel. Leszarom hány punciba nyomod a nyelved. Csak tűnj el.
Hátra nyúl, felhúzza kicsit a pólóját és megvillantja az övébe csúsztatott fegyverét, pofátlanul mosolyog.
Előkapja a fegyverét és a fejemhez nyomja, amint mellé lépek. – Nem figyelmeztetlek még egyszer.
Ismét megtorpanok. Nem tudom, hogy mennyit ivott. De így még rosszabb, mint józanul. Viszont nekem már nagyon elegem van belőle. A lehető leggyorsabb mozdulattal fordulok emelem a kezem és próbálom meg elütni a kezét a fejemtől. Mindig azt mondják az alkohol lassítja a reakció készséget. Ha mázlim van nem reagál csak, amikor már nem a fejemnél van a pisztoly. A reakciója, ahogy vártam nem annyira jó, de ahhoz elég, hogy időben hátra lépjen. A karját sikerül eltalálni, de csak félre ütnöm. Erősebben markolja meg a fegyverét, felordít. Egyből emeli is vissza, mint aki még a ravaszt is képes lenne meghúzni.
Szikrát vetnek az én szemeim is. – Mi van? Csak fegyverrel a kezedben vagy nagyfiú?
Ha nem lenne nála a pisztoly tuti neki esnék, akkor is ha tényleg én húzom a rövidebbet.
Elvigyorodik. – Ahhoz pont elég, hogy szétloccsanjon a fejed tőle.
Egy fekete Audi jelenik meg, de pármásodperc múlva meg is áll. Kicsapódik az ajtó és kiszáll egy alak. Mivel a lámpa szinte kiégeti a szemem így nem látom rendesen ki az.
Egyáltalán nem barátságos. Tom még jobban megfeszül, ujja a ravaszra csúszik.
Greg a lámpák elé kerül így valamennyit kitakar belőlük. – Részeg vagy! Tedd le azt a szart. Gyere, hazaviszlek.
Láthatóan dühöng, egyre hevesebben veszi a levegőt. – Maradj ki ebből. Elintézem – végig engem néz.
Én elvigyorodok, ahogy Tom szemeibe nézek. Hihetetlen dühöngés van benne, némi tehetetlenséggel. Fejemhez nyomja a pisztoly csövét, az arcomhoz hajol.
Greg árnyéka közeledni kezd, és pár pillanaton belül oda is ér, most nem tétlenkedik. Úgy ahogy van, megfogja az öccse karját, másik kezével a vállát, és a kocsimnak nyomja tőlem elszakítva.
Tom felkiált, ahogy a karja hátra csavarodik. Most először érzem azt, hogy Gregtől komolyan félhet az, akinek oka van rá. Pedig a testvére… Próbál szabadulni, de úgy még jobban fáj neki. Vagy épp ezért?
Egy mozdulattal kicsavarja a fegyvert a kezéből, ami csak a földre pottyan, de még mindig ugyanúgy tartja. Tom megint felkiált, de már mozdulni sem bír.
Nagyot nyelek, csak pislogok. Tom válasz helyett csak nyöszörög, láthatóan megadta magát Gregnek, már szabadulni sem próbál.
Ahogy nézem őket arra is rájövök, hogy miért Greg a “falkavezér”. Nem lép, először figyelmeztet, de ha lép akkor az végzetes. Még pármásodpercig tartja, majd meghúzza és az Audi felé löki.
Lehajol, felveszi a fegyvert a földről. Futó pillantást vet rám, és indul is az öccse után.
Felegyenesedve Tom ismét gyilkos tekintettel néz rám. Tudom, hogy Greg most rám is haragszik… össze kell szednem magam. Tom megint a földre köp.
Greg a fejét csóválja az öccsét nézve. Nem tudom, hogy bírja mellette. Én tuti kinyírtam volna már, ha ilyen öcsém lenne.
Nem gondolkozom sokat, bepattanok a kocsiba és még Greg előtt elhúzok onnan. Hálás vagyok, hogy megmentett, kitudja hova fajult volna ez az egész, ha nem jelenik meg. Még az is lehet, hogy tényleg képes lett volna lelőni.