Kockázat… 44.rész

44.rész – Emese

Nem ment jól a verseny. Nagyon nem. Nem voltam formában. Laura egész nap a fejemben volt.

A szavai a tekintete, még az érintése is. Szinte égette a bőrömet.

Harmadik lettem, dobogós, de ennyi erővel utolsó is lehettem volna, hogy Greg szavait idézzem. Kérdezte, hogy mi bajom? Mondtam neki, hogy semmi, csak kicsit rosszpasszban vagyok. Persze őt az nem érdekli, szedjem össze magam legközelebbre. Kedves. Mint mindig.

Már hazaindultam volna, amikor Lóránt elkapott. “Hééé csajszi rég láttalak, mizu veled?” ugrott szinte a nyakamba. Neki legalább örültem. Bár nem engedett hazamenni, azt mondta addig nem mehetek, míg meg nem iszok vele legalább 3 sört. Viszont baromi jót beszélgettünk, el is szaladt az idő már megint. Most már tényleg mennem kell. Úgyhogy megköszöntem a társaságát, közöltem vele, hogy hamarosan találkozunk aztán indultam is. Nem figyelem, hogy követ e valaki. Miért követne bárki is? Szar voltam ma nem érdemlek gratulációt. Már messziről kinyitom a kocsimat, hogy mire odaérek, már csak be kelljen ülni. Már csak pár lépésre vagyok a kocsitól, mikor megszólal mögöttem egy ismerős hang.

• Gratulálok, ribanc! Így kell elbaszni másnak a pénzét.

Meglepődök, de felismerem a hangot. Megtorpanok, összeszorul a kezem a kulcson. Lehajtom a fejem, mély levegőt veszek, és megpróbálok nem reagálni. Ismét a kocsim felé lépek. Csak beülök és itt hagyom. Mondom magamnak. Még jobban dühíti, hogy nem reagálok semmit.

• Hozzád beszélek, ribanc!

Lecsukom a szemem, már csak pár lépés. Hagyd figyelmen kívül. Ne foglalkozz vele. Nem éri meg Ráadásul piás. Nem kicsit, hallani a hangján. Csak ülj be és menj el.

Felgyorsíthatja lépteit, mert elém toppan. Szemei már vérben vannak, erős alkohol szaga van. Vállamnál fogva meglök.

• Ha ilyen szar lennék én is kussban maradnék és elhúznék. Mégis, hogy volt pofád azok után még piálni a többiekkel? Nem vagy méltó egyikhez sem!

Két másodpercre sincs szükségem, hogy elpattanjon az agyam amint meglök. Piásan egyébként is csettintésre el tudok borulni. Elé is lépek azonnal.

• Menj az utamból Tom!– sziszegem.

Az arcomba hajol vigyorogva. – Különben?

• Miért kell mindig különbennek, lenni? Különben is mit foglalkozol egy ilyen szar ribanccal? Menjél vissza a méltó haverjaidhoz azt igyál velük.

Neki dől az ajtónak. – Előbb ígérd meg, hogy lekopsz.

• Beszéld meg a bátyáddal.

Megvonom a vállam. – Nem vele van bajom, hanem veled. Unom, hogy téged kell bámulom. Ráadásul ez a versenyzés… kész vicc.

• Nem kell bámulnod. Most is önerődből bámulsz. Tudod, ha nem akarsz akkor ne nézz rám. Amúgy meg csak fáj, hogy jobb vagyok nálad. Értem én, de ez már nem az én bajom – elvigyorodok.

Ökölbe szorul a keze, vicsorogva lép közvetlenül elém, orra majdnem az enyémhez ér.

• Lószart vagy jobb. Egy senki vagy, akinek időnként mázlija van.
• Büdös vagy– fintorodok el. Pia és pasi szag. Fúj!

Megint vigyorog.  – Majd megfürdök. És te mit tudsz tenni a szánalmas leszbikusság ellen?

Meglep a felvetése, de széles vigyorra húzódik a szám. – Csak nem bántja az is a pici lelkedet, hogy több nővel van dolgom, mint neked, amellett, hogy jobban is vezetek. Irigykedsz? Duplán jobb vagyok, öcsi.

Felnevet, hangosan. – Álomvilágban élsz kislány. Feleannyi csajod sem volt, mint nekem.

• Ó, szóval most azzal menőzöl, hogy mennyi csajt dugtál már meg? Vagy azzal, hogy mennyivel öregebb vagy?

Megvonja a vállát. – Nem én hoztam fel. Leszarom hány punciba nyomod a nyelved. Csak tűnj el.

• Miért akarnám, hogy neked jó legyen?

Hátra nyúl, felhúzza kicsit a pólóját és megvillantja az övébe csúsztatott fegyverét, pofátlanul mosolyog.

• Akarod, hogy jó legyen nekem?
• Látom, a fejedben levő alkohol mennyiség nem segíti túlzottan a felfogásod – csak egy gyors pillantást vetek a fegyverre. – Mit akarsz? Lelősz?
• Inkább, minthogy Greg közelében lássalak.
• Szóval rosszul esik, hogy mostanában többet lóg velem, mint veled. De ez már nem az én ügyem. Beszéld meg vele, hogy töltsön veled több időt. Most pedig engedj beszállni.
• Veled beszélek. Kopj le! – leköp a lábad mellé, ököllel az ajtóba vág és félre lép, de ott marad mellettem.
• Megköszönném, ha nem tennéd tönkre a karosszériát – a szemeimet forgatom. Aztán a kocsim felé lépek ismét.

Előkapja a fegyverét és a fejemhez nyomja, amint mellé lépek. – Nem figyelmeztetlek még egyszer.

Ismét megtorpanok. Nem tudom, hogy mennyit ivott. De így még rosszabb, mint józanul. Viszont nekem már nagyon elegem van belőle. A lehető leggyorsabb mozdulattal fordulok emelem a kezem és próbálom meg elütni a kezét a fejemtől. Mindig azt mondják az alkohol lassítja a reakció készséget. Ha mázlim van nem reagál csak, amikor már nem a fejemnél van a pisztoly. A reakciója, ahogy vártam nem annyira jó, de ahhoz elég, hogy időben hátra lépjen. A karját sikerül eltalálni, de csak félre ütnöm. Erősebben markolja meg a fegyverét, felordít. Egyből emeli is vissza, mint aki még a ravaszt is képes lenne meghúzni.

Szikrát vetnek az én szemeim is. – Mi van? Csak fegyverrel a kezedben vagy nagyfiú?

• Nem én fogom húzni a rövidebbet, ha nagyon felhúzol.
• Ó szóval, húzunk is? Az a ravasz pedig elég rövidnek tűnik…

Ha nem lenne nála a pisztoly tuti neki esnék, akkor is ha tényleg én húzom a rövidebbet.

Elvigyorodik. – Ahhoz pont elég, hogy szétloccsanjon a fejed tőle.

Egy fekete Audi jelenik meg, de pármásodperc múlva meg is áll. Kicsapódik az ajtó és kiszáll egy alak. Mivel a lámpa szinte kiégeti a szemem így nem látom rendesen ki az.

• Mi faszt csinálsz Tom!? – a hangot viszont már felismerem. Gregé.

Egyáltalán nem barátságos. Tom még jobban megfeszül, ujja a ravaszra csúszik.

• Megszabadítalak egy kolonctól.

Greg a lámpák elé kerül így valamennyit kitakar belőlük. – Részeg vagy! Tedd le azt a szart. Gyere, hazaviszlek.

Láthatóan dühöng, egyre hevesebben veszi a levegőt. – Maradj ki ebből. Elintézem – végig engem néz.

• Ne akard, hogy odamenjek – Greg hangja most nem a megszokott nyugodtságú, viszont annál keményebb.

Én elvigyorodok, ahogy Tom szemeibe nézek. Hihetetlen dühöngés van benne, némi tehetetlenséggel. Fejemhez nyomja a pisztoly csövét, az arcomhoz hajol.

• Mi a faszt vigyorogsz?!

Greg árnyéka közeledni kezd, és pár pillanaton belül oda is ér, most nem tétlenkedik. Úgy ahogy van, megfogja az öccse karját, másik kezével a vállát, és a kocsimnak nyomja tőlem elszakítva.

• Melyik részét nem fogtad fel annak, hogy ne akard, hogy idejöjjek? – sziszegi a fülébe szinte gyilkosan.

Tom felkiált, ahogy a karja hátra csavarodik. Most először érzem azt, hogy Gregtől komolyan félhet az, akinek oka van rá. Pedig a testvére… Próbál szabadulni, de úgy még jobban fáj neki. Vagy épp ezért?

• .. – sziszegi Tom.

Egy mozdulattal kicsavarja a fegyvert a kezéből, ami csak a földre pottyan, de még mindig ugyanúgy tartja. Tom megint felkiált, de már mozdulni sem bír.

• A lány velem van. Mit nem lehet ezen felfogni?!

Nagyot nyelek, csak pislogok. Tom válasz helyett csak nyöszörög, láthatóan megadta magát Gregnek, már szabadulni sem próbál.

Ahogy nézem őket arra is rájövök, hogy miért Greg a “falkavezér”. Nem lép, először figyelmeztet, de ha lép akkor az végzetes. Még pármásodpercig tartja, majd meghúzza és az Audi felé löki.

• Nyomás a kocsiba! Ne kelljen kétszer mondanom – ahogy meglöki, Tom majdnem orra esik.

Lehajol, felveszi a fegyvert a földről. Futó pillantást vet rám, és indul is az öccse után.

Felegyenesedve Tom ismét gyilkos tekintettel néz rám. Tudom, hogy Greg most rám is haragszik… össze kell szednem magam. Tom megint a földre köp.

• Kapjátok be mind a ketten – sziszegi a vállát masszírozva és visszaindul a kocsma felé.

Greg a fejét csóválja az öccsét nézve. Nem tudom, hogy bírja mellette. Én tuti kinyírtam volna már, ha ilyen öcsém lenne.

Nem gondolkozom sokat, bepattanok a kocsiba és még Greg előtt elhúzok onnan. Hálás vagyok, hogy megmentett, kitudja hova fajult volna ez az egész, ha nem jelenik meg. Még az is lehet, hogy tényleg képes lett volna lelőni.