Kockázat… 35.rész

35.rész

Miután véget ér az egész ceremónia, ünneplés Greg elköszön mindenkitől. Beszáll a kocsiba és maga sem tudja miért, de kocsikázni van kedve. Nem akar most senkivel sem foglalkozni, egy kis fejszellőztetésre van szüksége. Csak lassan kocsikázik a városban, mikor feltűnik neki egy nagyon ismerős kocsi. Megáll mögötte keresztben és csak nézni kezdi. Már nézi egy ideje, mire belécsap a felismerés, hogy kinek a kocsija. Felsóhajt.

Liz gyanútlanul lép ki egy kis szatyor kínaival a kezében. Alig várja, hogy hazaérjen és befalhassa, egész nap alig evett valamit, és otthon semmi kajája sincsen. A zsebébe nyúl a kulcsáért, amikor meglátja a kocsija mögött a Lamborghinit. Meg is torpan egy pillanatra. „Ez aztán nem semmi!” – gondolja.

Gregnek egyből mosolyra húzódik a szája, amikor megpillantja Lizt. Maga sem tudja már miért, elege van már belőle, hogy mindig elcsavarja a fejét ez a lány. Csak egy lány… Mint a többi. Miért lenne pont ő különb? Mert dugtak egyszer? Na és? Mással is megesett már. Ez valahogy mégis más. De nem mozdul, csak nézi, ahogy a kocsiját szemléli. A sötétített üvegen keresztül nem láthatja, hogy ő ül bent. Aztán pár pillanat múlva már a kulcsát kotorja elő és nyitja is a kocsiját. Greg csak a kezeit figyeli, ahogy a zárba csúsztatja a kulcsot, ahogy az ajtót nyitja, és mosolyog, majd már azon is mosolyog, hogy nem fog kiférni, sikerült úgy megállnia, hogy esélye se legyen. Liz bedobja a szatyrot az anyósülésre, aztán megnézi mennyire áll tőle Greg kocsija, de nem jó, túl közel van. A lambo mellé sétál és bekopogtat az ablakon.

Greg nem reagál azonnal, még mindig figyeli, de végül sóhajt egyet felnyitja az ajtót. Liz hátrébb lép egyet, nem az ajtó nyílására számított.

• Elnézést, de nem tudok kipa… – elakad a szava, amikor meglátja ki ül bent.
• Szia, Liz.

Lizen a düh jelei kezdenek megjelenni. – Te meg mi a szart keresel itt?

• Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy csak erre jártam?
• Nem – elfintorodik. – Na, állj arrébb, nem férek ki tőled – el is fordul és visszaindul a kocsija felé.

Greg viszont nem mozdul, vagyis nem a kocsival. Kiszáll, megkerüli a kocsit és ismét végig néz a lányon. Szűk farmer és a szokásos fekete póló van rajta, haja kiengedve.

• Milyen vacsit vettél?
• Gondolod, hogy csevegni van kedvem? – néz vissza felsóhajtva a kocsiajtaja mellől.
• Gondoltam, nincs jobb dolgod – Greg elmosolyodik, különösen barátságosan. – Haragszol rám, igaz?

Liz keresztbe teszi a kezeit, szemei szikrákat vetnek, ahogy Gregre néz. – Nem, dehogy. Végre van egy kis szabadidőm! – hangja tele van iróniával.

• Akkor, eljössz velem egy kicsit kocsikázni? – a háta mögötti autóra mutat.

Liz a kocsira pillant. Csábító az ajánlat de… – Mégis miért mennék én veled bárhová is?

• Mert nincs jobb dolgod? – megvonja a vállát, aztán visszasétál a kocsihoz, be is ül.

A másik oldalon viszont kinyílik az ajtó. Liz pár pillanatnyi tétovázás után felsóhajt és odamegy, de csak behajol.

• Greg… Állj arrébb, kérlek – nem akarja hagyni, hogy felidegesítse. Viszont megcsapja Greg parfümje. Ettől már a múltkor is majd elolvadt. Most sincs ez másképp.
• Van egy ajánlatom – Liz felé fordul. – Elmegyünk egy körre, aztán visszahozhatod magad, és úgy parkolsz le, hogy kiférj a kocsiddal.

Elgondolkozik. Fenébe Liz! – És ha nem fogadom el az ajánlatot?

• Miért ne tennéd?
• Mert nem vagyok rád kíváncsi.
• Ugyan Aliiiz…
• Azt hittem, hogy leszálltál rólam!
• Úgy is volt, de… nem tudok ellenállni neked. Ne hidd, hogy én örülök ennek. De így van.

Liznek görcsbe rándul a gyomra, azonnal lesüti a szemét. – Nem kérdeztem…

• Gyere el velem egy körre, nem bánod meg. Ha úgy döntesz, egy ujjal sem érek hozzád. Hm?
• Ennek a múltkor is beugrottam… – még mindig nem néz fel.
• Megbántad? – Greg hangja most komollyá változik.
• Greg… kérlek, éhes vagyok, és nem szeretnék hideg kínait enni – tér ki a válaszadás elő – Állj félre, és felejtsük el egymást.
• Hozd magaddal, adok evőeszközt is. Tiszták, és ígérem úgy vezetek, hogy tudj kényelmesen enni.

Liz már felnyög, hallgatóan. Ismeri már annyira Greget, hogy tudja, nem szabadul. Visszamegy a kocsihoz, de csak bezárja, a kaját bent hagyja. Beszáll Greg mellé, de nem néz rá egyáltalán barátságosan.

• Addig úgysem lesz nyugtom igaz? Nem nyugszol, amíg meg nem kapod, amit akarsz. Esélyem sincs, ha te a fejedbe vetted, hogy most elviszel. Essünk túl rajta – azzal becsukja az ajtót magára.
• Ez, úgy hangzott mintha azt kértem volna, hogy ássunk el egy hullát közösen.

Liz gúnyosan nevet fel. – Nem, ez olyan volt, mintha a fogamat húznák.

A motor felmordul, Greg pedig a gázpedálra lép. Szépen elhagyják az utcát, majd szó nélkül hagyják el a várost is. Bár Greghez semmi kedve Liznek, azt nem tudja leplezni, mennyire lenyűgözi a kocsi, azt sem tudja hova tekintsen.

• Mit is mondtál múltkor? Bírod a sebességet? – töri meg végül a kínos csendet Greg. Amint kimondja a gázra tapos, a kocsi felbőg, és azonnal gyorsulni kezd.

A levegő is belészorul Lizbe, az ülésbe mélyed. – Egy… bizonyos fokig.

• Meddig? Emese mennyivel szokott vinni?

Megfeszül egy kicsit Liz a név hallatán. – Kettőszáz, talán.

• Hm, nem is olyan rossz, és… mi újság veled mostanában?
• Nem is tudom mi újat mesélhetnék. Ja, képzeld! Nincs munkám – Greg arcát figyeli, hangja gúnyos.

Greg szélesen mosolyog, majd Lizre néz. – Szeretnéd, hogy legyen?

• Igen, örülnék neki, ha visszakaphatnám – érzi, hogy lassan ellazul.

Fenébe is, de tetszik neki ez a száguldozás. Az autó máris kétszázzal süvít. Emese mellett is rendszeresen el tud lazulni, még egy veszekedés után is.

• Mit szólnál, ha ajánlanék egy munkát?
• Miről beszélsz? – tekintete értetlenné válik, ugyanakkor nyel is egy nagyot.
• Gondoltam, dolgozhatnál nekem. Fizetést is kapnál, sőt… elég kellemesen megfizetnék. Egész kötetlen munkakörről lenne szó.
• Neked? – Liz szemei elkerekednek. – Te… most viccelsz…

Liz csak előre néz, kavarognak a gondolatai. Nem akarja tudni, hogy miről beszél Greg, mi a fenét forgat már megint a fejében.

Egy kis csend után Greg hangosan felsóhajt. – Már, meg sem kérdezed, mit ajánlanék?

Jó pár másodpercig eltart még a csend, de végül Liz megadja magát. – Mit ajánlasz?

• Hát – elvigyorodik – megfordult a fejemben – tart egy kis szünetet – hogy lehetnél az ágyasom, deee – beszívja a levegőt, a fejét csóválja – Az nem lenne fair veled szemben. Nem vagyok ennyire állat. Szóval a „B” verzió mellett döntöttem, ami annyit tesz, hogy lehetnél a besúgóm. Aztán meglátnánk mennyire értjük meg egymást.
• Szóval arra kérsz, hogy legyek bűnöző?
• Nem, vagy hát… akár így is hívhatjuk. Megfigyelnéd nekem a zsarukat, ki, hol, merre, mit csinál… Aztán jelentenél. Te amúgy is jobban mögé látsz ennek.

Liz felnevet. – Ugye, ezt most nem gondoltad komolyan? – hangja tele van iróniával.

A kocsi lassulni kezd végül teljesen megáll. A semmi kellős közepén. Szó szerint semmit nem látni, korom sötét van, csak a lámpa világítja be valamennyire az utat. Greg leállítja a motort, csak a gyújtást hagyja rajta.

• Emese is ilyen helyekre szokott hurcolászni, nem de?
• Nem szokott hurcolászni. – nem is néz Gregre.
• Nézd, tudom, hogy most még dühös vagy, viszont az ajánlatom cseppet sem olyan borzalmas, mint gondolod.
• Hihetetlen vagy – megvető tekintettel néz Gregre. – Elvetted a munkámat, de attól még örökre zsaru maradok.

Greg kicsatolja magát, szinte egész testtel Liz felé fordul. – Rendben, nem kell azonnal igent mondanod – bólint is megértően. – Hogy tetszik a járgány?

Liz Greg arcát figyeli, fogalma sincs miért, de a témaváltástól rögtön megenyhül. – Nem rossz…

• De lehetne jobb is? – Greg vigyorog. – Ja, amúgy bocs a lehangoló környezet miatt, de csak ilyen helyeken lehet száguldozni.
• Miért álltunk meg itt? – kicsit félve teszi fel a kérdés, miközben körbepillant.
• Mert úgy a tuti, hogy ha nem-et mondasz az ajánlatomnak, akkor élve áslak el. És itt, nem hallja senki, ha visítozol – szinte azonnal elneveti magát, jókedvűen, semmi gúny nem hallatszik benne.

Liz nem nevet, elhúzza a száját. – Nem szoktam visítozni.

• Nem? – ismét mosolyra húzódik Greg szája, de most a keze is Liz combjára csúszik. – Még akkor sem, ha épp… – nem fejezi be.

Liz megfeszül, nyel egy nagyot, azzal fojtva vissza a sóhaját. – Ne… nem, a visítás nem az erősségem.

A szorítás erősödik Liz combján. – És a hangos nyögéssel mi a helyzet? – Greg a szemöldökét is felvonja.

Liz lassan emeli fel a tekintetét, megfeszül a szája, nem szól semmit. Nem hajlandó válaszolni. Aztán lazul a szorítás a combján.

• Hiányoztál ám.

Elmosolyodik, aztán eltolja Greg kezét a combjáról. – Ugyan Greg… ez az udvarlás, nem a te stílusod.

• Jobban bírod, a szavak nélküli cselekedeteket?

Liz állja Greg tekintetét, kis habozás után bólint. – Igen, bizonyos esetekben.

Greg csak hümmög egyet belátóan. Aztán megint végigsiklik a tekintete Lizen, egész lassan.

• Le akarok feküdni veled.

Liz gyomra megremeg Greg tekintetétől, ahogy végig néz rajta. A kijelentés pedig egyenesen sokkolja, még a száját is eltátja. Érzi, hogy elpirul, örül neki, hogy sötét van. Az ülésbe markol, egyre hosszabbra nyúlik a csend, és a felvetés még mindig a feje felett lebeg.

• Ugye, tudod, hogy a hallgatás is beleegyezésnek számít?

Liznek kényszerítenie kell magát, hogy bólintson és válaszoljon. – Igen… tudom – fenébe! Érzi, hogy már most nedvesedik odalent, pedig még semmi nem történt.

• Semmi ellenkezés? – Greg nem bírja, hogy ne bosszantsa egy kicsit.
• Lenne esélyem?

Greg most egy kicsit visszatántorodik. – Gondolod, hogy akkora állat vagyok, hogy megerőszakolnálak? Inkább csak… meg kéne győznöd, hogy tényleg nem akarod – kezével végigsimítja Liz arcát. – A rezdüléseidből úgyis rájövök, ha nem az igazat mondod.

Liz vérszemet kap Greg érintésétől, közelebb hajol, mosolyra húzódik a szája. – Próbáld ki.

Nem mozdul azonnal, pár pillanatig még Liz szemei között cikázik a tekintete, de végül áthajol hozzá és megcsókolja. Hasonló hevességgel, mint mikor legutóbb kezdődött ez az egész. Azóta sem hagyta nyugodni az az este Greget. Nem érte be annyival. Többet akart, még akart. Pedig nem csak egy menetet kapott aznap este, és mégis úgy érezte, hogy megőrül azért, hogy újra átélhesse.

Liz azonnal visszacsókol, de csak pár másodpercre, aztán Greg alsó ajkába harap, egyáltalán nem finoman. Greg felszisszen, abba is hagyja a csókot egy pillanatig, keze megfeszül Liz arcán, de újra csókol, nem foglalkozik vele, hogy sajog az ajka. Liz elmosolyodik erre a reakcióra. Közelebb húzódik, tovább csókolja, majd a felső ajkába is beleharap, ugyanolyan erősséggel. Greg ismét felszisszen, megmarkolja Liz felsőjével együtt a bőrét is, és maga felé húzza. Liz alig bírja, hogy ne nyögjön fel. Bár csak leckéztetésnek szánta, most már egyáltalán nem ura önmagának. Kívánja, és akarja a férfit. Akármennyire is gyűlöli, valami iszonyatosan vonzza benne, és talán ez a vonzalom az, ami nem hagyja, hogy ellen tudjon neki állni. Még közelebb csúszik hozzá, egyik kezét Greg mellé támasztja az ülésen, másikat a nyakára csúsztatja.

Greg Liz fenekére csúsztatja a kezét, majd megemeli, húzni kezdi maga felé, persze Liz azonnal emelkedik, és átteszi Gregen a lábát, és végül az ölében köt ki. Greg azonnal kényelmesen az ülésbe dől, magára húzza a lányt, és a keze az egész testét végig járja, míg a mellein kötnek ki a kezei. Liz már sóhajtozni kezd, teljesen Greghez simul, majd gonosz mosoly jelenik meg az arcán, mikor kifejezetten jó helyen kezdi mozgatni a csípőjét. Greg erősebben markol bele Lizbe, legutóbb sem tartott semeddig sem, hogy felizguljon rá, ez most sincs másképp. Mindkét keze a dzsekiébe markol, és szinte tépi le róla, a szűkös hely ellenére is. Aztán egyből a pólótól is megszabadítja, és sokkal hevesebben csókol újra.

Liznek már eszében sincs tiltakozni, segít, szinte tépi le magáról a ruhadarabokat, aztán Gregről is. Teljesen úgy érzi magát, mint tini korában, kocsiban… egy sráccal… nevetséges gondolat, de most egyáltalán nem érdekli. Greg elszakad a szájától, amint róla is lekerül a póló, egyből Liz nyakára tapad, pár puszi után bele is harap. Liz felszisszen, de hagyja, ismét a csípőjét kezdi el mozgatni, érezni akarja, hogy mennyire vágyik rá Greg. Greg száját még egy sóhaj is elhagyja, Liz akciójának hatására. Keze az ülés melletti kis gombra téved, és az ülés szép lassan elkezd velük hátradőlni. Egy bizonyos szinten Greg megtartja magát és Liz nadrággombjaival kezd bajlódni. Liz csak vigyorog.

• Jobban szereted fekve? Milyen maradi… – aztán ő is Greg nyakába harap.
• Szeretem tisztán látni, ahogy élvezed – mondja miközben Liz övét dobja át a másik oldalra.

Aztán megemeli egy kicsit a lányt, hogy beférjen a keze a nadrágjába, ellenőrizni akarja, Liz mennyire van felizgulva. Liz megtartja magát, Greg arcát figyeli, aki azonnal elvigyorodik, mikor az ujjait szinte tocsogás fogadja.

• Ne hidd, hogy a te érdemed. A kocsidnak szól.

Greg felkuncog. Szabad kezével megveregeti kicsit a széket. – Hallod pajti, felizgultak rád – közli a kocsival mosolyogva.

Liz felnevet. Ismét megmozgatja a csípőit, de most már Greg ujjain, aki félrehúzza Liz bugyijának a szélét, és azonnal Lizben van minimum két ujja.

• Csak kár, hogy a verdám nem tud megdugni – mondja egész közel hajolva Lizhez, a szemeit viszont nem veszi le a lányról.

Liz meglepve nyög fel, erre nem számított, megfeszül a teste, keze erősebben markolja meg Greg haját. A szájához hajol, de nem csókolja meg.

• Na és a verda gazdája? – küzd egy kicsit a szavakkal.

Greg megmozgatja az ujjait, és vigyorog. A szemei szinte csillognak, ahogy ég a vágytól, és ahogy látja Liz reakcióját.

• A gazdája – tart egy kis szünetet, közbe folyamatosan mozgatja az ujjait. – Azt hiszem, nem ellenkezne.

Ismét Liz nyakába csókol, most meg is szívja egy kicsit.

Liz halkan sóhajtozik. – Csak, azt hiszed? – ő is mozogni kezd Greg ujjain.

Greg végigharapja Liz nyakát egészen a füléig – amit már nem bír ki nyögések nélkül Liz, lehajtja a fejét, szinte már zihál is – ott megáll, hogy belesuttoghasson. – Teljesen biztos vagyok benne.

• Akkor, miért töketlenkedik még mindig?

Ismét széles vigyor jelenik meg Greg arcán. – Mert, imád veled játszani – kihúzza a kezét, elkezdi lebontani Lizről a nadrágot. Kicsit nehezebb így, itt a kocsiban, mint gondolta. Alig van helyük, de Liz segít neki, már alig várja, hogy megszabaduljon tőle.

• Vagy talán… gondok vannak ott lent? – Greg szemeibe nézve vigyorog.

Greg tartja a szemkontaktust, de közben áthajol a másik oldalra, lenyitja a kesztyűtartót és óvszert vesz elő.

• Nem, csak elővigyá Nem akarom, hogy rendőr bébik szaladgáljanak – szándékosan használta a rendőr szót.
• Miért, látsz te itt rendőrt? – Liz hangján hallani, hogy nem esett jól neki ez a kijelenté

Greg nem válaszol, csak Liz szemeiben kutat, majd pár hosszas pillanat után odahajol és megcsókolja.

• Rohadék… – dünnyögi Liz két csók között, de visszacsókol, és Greg nadrágját kezdi bogozni.
• Szeretem, amikor dühös vagy – Greg hangja egész hízelgő, majd megemeli magát, hogy segí

Liz nem szarakszik sokat csak Greg térdéig tolja a nadrágját, a boxerével együtt. A megjegyzésre inkább nem válaszol, csak összehúzza a szemeit, és várakozón pillant Gregre. Persze Greg szinte azonnal magára varázsolja a gumit, és már húzza is magára Lizt a csípőjénél fogva. Habár, ismét meg lett bántva most már egyáltalán nem érdekli, eszében sincs tiltakozni, sőt…