Egy lány, egy véglet...

Kockázat… 25.rész

  1. rész – Laura

 

Az irodában ülök, és a legutóbbi (sikeres) ügyemmel kapcsolatos papírokat rendezgetem. Maradt még ügyem, lenne mivel foglalkozni, de most nincs kedvem hozzá. Ráérek még vele, eltolták a tárgyalást bizonyos okok miatt. Egy elég jó vágású fiatalember, na jó azért nem olyan fiatal… olyan 30-35 körüli, elég idegesen ront be hozzám. Kopogni is elfelejt. Kezében összetűzetlen papírok sokasága. Szaporán veszi a levegőt, látszik rajta, hogy sürgős volt ide jutnia. Egyenesen az asztalomhoz sétál, lecsapja elém a papírokat. Na, ő a felettesem. Nem vagyok hozzászokva, hogy csak így rám ront.

  • Áruld el nekem, hogy miért – vesz még egy levegőt, hogy kifújja magát – van az, hogyha ide valaki olyan kerül be, aki autóversennyel kapcsolatos. Az mindig téged követel ügyvédnek?

Amint a papírok az asztalomon landolnak, felpattanok a székből. Egyből Emese jut eszembe, összerándul a gyomrom.

  • .. miről beszélsz?
  • Még magam sem tudom pontosan – megrázza egy kicsit a fejét. – A lényeg, hogy nem kérvényt nyújtok be, hogy vállald az ügyet, hanem el kell vállalnod. A pasas nagyon beteg. Nem irigyellek – kicsit együtt érzően néz rám. – Volt egy ügyed az a Winger Emesés… Emlékszel rá? – komoly tekintettel néz rám.

Nagyot nyelek, csak nézek rá. Pár pillanat múlva leesik, hogy nem költői kérdés volt, ezért kényszerítem magam, hogy bólintsak. Ő is bólint egyet.

  • Na, ez az ürge már 2 napja, csak ezt az Emese nevű csajt emlegeti és a te neved ismételgeti. Látsz bármi összefüggést? Mesélt valaha, egy 178 körüli rövid barna hajú pasasról? Autóversenyek… – Le sem veszi rólam a szemét.

Nagyot sóhajtok, muszáj összeszednem magamat. Elgondolkozok, megváratom a válasszal, végül megrázom a fejem.

  • Fogalmam sincs, kiről van szó.
  • Kollér Gregorián? – próbálkozik újból hátha így beugrik.

Megint a fejem rázom. – Nem ismerős.

Ő is csak a fejét csóválja. – Akkor nem tudom… Lényeg a lényeg, hogy téged követel. Esélytelen, hogy a fickó megússza. Nagyjából 15év lenne, amit ítélnének neki. Ha esetleg tudnál rajta szépíteni neki… Bár azt hiszem, ennél nagyobb elvárásai vannak.

Lepillantok a papírokra. – Mi?  Miért, ki a franc ő, hogy így követelőzik? Mit követett el?

  • Kocsi lopások, bolti lopások, illegális versenyzések, jobban utána nézve a drog bizniszben is játszik, engedély nélküli fegyverviselés és rossz magaviselet. Pontosan nem tudjuk, hogy kicsoda. Valami csapatvezér szerű lehet. Van bent három másik srác is, az ő nevüket is sűrűn emlegeti.

Lenyúlok a papírokért, összeszedem őket és felveszem, a felettesem felé nyújtom.

  • Köszönöm, hogy rögtön ide rohantál, de ezt nem vállalhatom.
  • Sajnálom, Laura. De ezt el kell vállalnod. Nincs más lehetőség.

A számat is eltátom. – Nem vállalom – próbálok erősködni.

  • Ha esetleg úgy érzed, nagy teher van rajtad, akkor elveszek másik ügyet, hogy tudj erre koncentrálni.

A fejemet rázom.

  • Holnap reggel félnyolckor lesz az első találkozód vele.

Megkerülöm az asztalt, próbálom a kezébe adni a papírokat. – Nem vállalom!

  • Nézd, Laura. Nem akarok most erről vitát nyitni. Biztosítalak, hogy nem esik bántódásod.

Közelebb lépek hozzá. – És mégis hogyan? Éjjel nappal velem leszel? Vagy kapok egy rendőrt magam mellé?

  • Ha szeretnéd, egy egész csapatot kirendelek melléd.

Hitetlenkedve rázom a fejem. – Ezt nem gondolhatod komolyan.

  • Nincs más választásunk. Tudom, hogy sokat kérek, de meghálálom – azzal megfordul és az ajtó felé veszi az irányt. – Holnap reggel félnyolc! Ne feledd – szól még vissza a válla felett.

El sem hiszem, hogy így itt hagy. Ez nem így megy. Fogom a papírokat és kimegyek az irodából én is, egyenesen át a rendőrségre, az átmeneti zárkák felé. Tudni akarom, mi folyik itt, nem fogok várni reggelig. Az ügyeletes őr egyből felpattan, ahogy belépek és elém siet.

  • Ó Laura, mi járatban erre?

Felé erőltetek egy mosolyt, aztán lepillantok a papírra. – Kollér Gregoriánt keresem.

Nagyot nyel, amikor kimondom a nevét. Megvakarja kicsit a fejét és elhúzza a száját.

  • Öhm… – maga mögé pillant. – Biztos, hogy itt és most? – bizonytalanul néz rám.

A cellákban már elindul a mocorgás, nézelődés, duruzsolás néhol még a kiabálás is.

  • Miért? – pillantok mögé.

Kicsit halkabbra veszi a dolgot. – Az a pasi nem normális. Már három ügyvéd adta fel a dolgot, jobban mondva kikészítette őket teljesen. De ha nagyon szeretnéd, odamegyek veled.

Érzem, hogy végigfut rajtam az a bizonyosfajta kellemetlen bizsergés. – Miért?

Semmire sem hajlandó, amire kérjük, vagy utasítjuk. Agresszív, időnként alig lehet leállítani. Ezen kívül állandóan arról beszél, hogy hogy meg fogjuk mi ezt még szívni.

Közben odaérünk, az övé külön el van zárva az összes többitől. Kinyitja nekem az első rácsot, azon belépek, de a másodiktól egy olyan három lépés távolságban állok meg. Semmi sincs a cellájában egy vaságyon és egy kügli vécén kívül. Az ágyon sincsen semmi, nagyon mocskos állapotok uralkodnak. Összeszedem minden bátorságom és ránézek. Csak ül az ágyon, térdén összekulcsolva a keze.

  • Gregorián?

Elmosolyodik a hangomra, de nem néz rám. – Már vártalak – reszelős, kissé rekedtes hangja van. Teljesen nyugodt és elszánt. A hideg is kiráz tőle.

  • Itt vagyok.
  • Úgy hallottam… – eltolja magát az ágytól, megköszörüli a torkát. Lassan végigmér, alaposan, a lábamtól kezdve felfelé. – Elég jó vagy a szakmában. Mennyi is vagy? 25?
  • Szerintem ez cseppet sem fontos most – próbálok határozott lenni, és mozdulatlanul állni.

Lassú léptekkel indul el felém. – Jajj ugyan, ne legyél ilyen mogorva.

Lepillantok a kezeire, elgondolkozom rajta, hogy ha kinyúlna, vajon elég távol lennék-e, hogy ne érjen el. Követi a tekintetem, és el is mosolyodik. – Ugye, nem félsz tőlem?

Nincs túl világos itt, vajon a félhomály elrejti az arcomat tőle? – Talán kéne?

Megvonja a vállát, háta mögé teszi a kezeit. – Ha a kedvemben jársz, és kedves leszel hozzám, akkor én is kedves leszek hozzád. Ha nem…

Az arcát vizsgálom. – Miért engem akarsz?

  • Mert gyenge pont vagy Emese életében – mondja könnyedén, mintha csak azt közölte volna, hogy szomjas.

Akaratlanul is hátralépek egyet, ez a lehetőség még csak eszembe sem jutott volna.

  • A te életedben is gyenge pont a lányka… még ha magadnak tagadod is.

Ki a fene ez a pasi?

  • Gondolom, azt sem szeretnéd, hogy tönkretegyem a karrieri pályafutásod, esetleg az éppen helyrejövőnek látszó párkapcsolatod. Úgyhogy elvállalsz.

Érzem, hogy a szívem hevesebben kezd verni. Nagyot nyelek, ahogy felfogom a szavait. Nem kérdezett. Nem kért. Utasított. Most először érzem azt, hogy félek egy rács mögött ülő embertől.

  • Ki a fene vagy? – kérdem halkan.
  • Vehetjük úgy is, hogy a legrosszabb rémálmod, ha hibázol… – ismét elmosolyodik, tesz még egy lépést a rács felé. – Azt akarom, hogy állítsd le a kis akcióját azzal az Aliz nevű ribivel. Kezdetnek megteszi, ha ez megvan, akkor mondom a többit.

Megint hátra lépek egyet, bár biztos, hogy eddig sem érhetett volna el.

  • Milyen akciójukat?

Egy darabig figyel, majd mocskos vigyorra húzódik a szája. – Ó, hát te nem is tudod, hogy az imádott Emeséd miért halt meg kis híján?

Feszülten nézem, de nem válaszolok.

  • Nem, nem tudod. Hmm… Pedig, azt hittem az ilyen szaftos sztorikat megosztja veled a kis talpnyalód, vagytok olyan jó viszonyban, de ezek szerint még én is tévedhetek.
  • Beszélj! – nem óhajtok részleteket elárulni kettőnkről.
  • Nos, ha valakit hibáztatni akarsz, kezd Aliznál. Aztán folytasd a kis Emesénél, aki szintén nem hajlandó az együttműködésre, és én kezdek nagyon ideges lenni. És ha én nagyon ideges vagyok, akkor ez az épület romokban fog heverni.

Megrázom a fejem. – Mi a fenéről beszélsz?

  • Nem akarja nekem meggyőzni Alizt, hogy ahogy ide behozott ugyanúgy vigyen is ki. És én elég rossz néven veszem az ilyes fajta ellenszegülést. Ezért majdnem meg is halt… – jegyzi meg még.
  • Mi köze van neki ehhez?
  • Aliz a fejébe vette, hogy ő márpedig az egész bandámat lesitteli. Csak egyedül nem ment volna neki a dolog, ezért kellett neki egy besúgó. Aki… Na találd ki, hogy ki lett.
  • Neee… – rázom a fejemet. Nem akarom elhinni.
  • Összeállt a kép? vigyorogva figyel.
  • Hazudsz!
  • Bizonyítsd.

Csendbe maradok, nem tudom, hogy mit higgyek.

  • Reméltem, hogy tudunk partnerek lenni.
  • Mégis mit vársz tőlem?
  • Először is azt, hogy fejezzék be a körözést a csapatom után. Mi sem csinálunk balhét, ha ők leállnak, odébb állunk. Ha hiszed, ha nem, tudok jó fej is lenni, tiszta játékos vagyok.
  • Tegyük fel, sikerül lebeszélnem őket. Utána?
  • Utána, kiviszel innen engem, a három fiammal együtt. – elmosolyodik ismét.
  • Lehetetlent nem kérhetsz. 15évet is kaphatsz…
  • Te is elveszítheted az állásod, a házat a fejed felől – megvonja a vállát és az ágyhoz indul.

Közelebb lépek. – Mégis mit ártottam én neked? Miért pont én?

Megáll, de nem fordul felém, még csak a fejét sem fordítja hátra. – Nem ártottál nekem semmit… még. Csak egy eszköz vagy. Még én sem ártottam neked semmit.

  • De Emesének igen!
  • Megérdemelte. Sőt, megúszta a kiszabottat.

Közvetlenül a rács elé lépek. Gregorián az ágyához megy és leül.

  • Miért segítenék én pont neked?
  • Hm, ez igen csak elgondolkoztató. Melyiket mondjam? – halálosan magabiztos a dolgában, és a lehető legbiztosabb nyugalom árad ki belőle.
  • Miért hány lehetőség van?
  • Hányat szeretnél? – összekulcsolja a kezét.

Lesütöm a szemem. Szórakozik velem, játszik, és még élvezi is. Bosszant.

  • Ott van a vőlegényed, az már egy. Az állásod, az már kettő. Emese?

A vőlegény szóra ismét összerándul a gyomrom. Van egyáltalán valami, amit nem tud rólam?

  • Nem akarok ártani neked, kezdjünk tisztalappal, Laura.
  • Ha nem akarsz ártani, akkor hagyj békén! Kérj másik ügyvédet.
  • Nem tehetem.
  • Miért?!? – kiáltok rá most már idegesen.
  • Mert nekem te kellesz. És ha békén hagynálak, akkor nem foglalkoznál az ügyemmel. Én viszont azt akarom, hogy foglalkozz vele. Nem akarok ártani, de ha muszáj, megteszem.

Figyelem egy ideig, aztán úgy döntök, hagyom. Szó nélkül hagyom ott és felmegyek a rendőrségre. Beszélni akarok Lizzel, most azonnal.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Köszönöm. 🙂 Igyekszek, ahogy időm engedi.

  2. Csilla9 says:

    Nagyon jo történet imádom olvasni remélem minnél hamarabb folytatod


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!